[VérGyöngyTyúk Z]

Kissé furán nézek mikor felpakolja a nőt Farkas aztán odalépek a nő lovához és feladom a könyvet:
-A fia még valószínüleg él és azzal a nővel van aki a megbízónk társa. A férje..- megrázom a fejem - sajnálom. Igyekeztünk illően elbúcsúztatni. Most pedig arra koncentráljon, hogy mindent fel tudjon idézni ezekről - nyitott tenyérrel csattanósat csapok a közelebbi ájult fickó csupasz hasára - mocskokról, hogy kellő bosszút vehessen a férjéért és megtalálja a fiát.
A nőn látod, hogy valami eltört benne, mert oyan mintha a rettegésen keresztül nem jutna el hozzá semmi, abból, amit mondasz. Csak néz rád nagy kerek ijedt szemekkel, és csendben folynak a könnyei.
Felkászálódok a lóra amin eddig utaztam és bár szerettem volna jobban eltüntetni a nyomokat útrakelünk.
amennyire lehet, gyors iramot diktálva legalább fél órát megyünk és igyekszem úgy irányulni, hogy az odaútvonalunktól legalább 3-400 lépésre, de nagyjából visszafelé haladjunk és e városhoz viszonylag közeli egyik domb mögötti völgyben megállni. Felsomfordálok a dombtető közelébe és kilesek a dombhajlat felett. Ha sikerült megfelelő helyet taálni akkor látni onnan a városkaput amelyiken valószínüleg ki fog jönni a többi bandita.
Szerinted melyiken fognak kijönni?

Stancilt magamhoz intem és elmeséltetem vele mi történt. Közben az elemózsiából adok neki és a nőnek is.
Stancil előbb magába töm némi ételt majd beszélni kezd:
- Hát az úgy volt, hogy ott voltam a kocsi tetjén aztán sötét lett, aztán világos, és máshol voltunk, nagyon megijedtem. Aztán sokan jöttek, és megtámadtak minket, az úrnő lángokatszórt a gyerek meg elmenekült. De sokkal többen voltak, és ott is volt, aki lángokat szórt, és felgyújtották az úrnőt, ő meg sikítozott, aztán összeesett, engem lerángattak, aztán elvittek minket. Aztán az úrnő jobban lett. Aztán vittek-vittek minket, most meg itt vagyok - fejezi be, azzal tovább tömi a fejét.