[Chris]

Nah, akkor nosztalgiázok egy kicsit...

Első Vampire karim (15 generációs senkiházi), legelőször találkozik a parti többi tagjával:
Helyszín: kétezerakárhányszáz, "enyhén" lepusztult világ a Gyehenna után, Budapest
Szitu: karit kiküldik egy koncertre, hogy készítsen fényképeket az eseményről, kari nem van képben, hogy ő vámpír ("OK, OK, hogy időnként vért iszok, de a vámpírok nem járkálnak a napon..." )
Kari nagyban kattogtat, mikor egy "kedves" alak erőteljesen felszólítja, hogy azonnal fejezze abba a fényképezést, és menjen vele, persze megy a válasz "most dolgozom, majd utána, addig hagyjál békén, különben sem vagy az esetem" erre jön egy füles, nyaktörés, összesés. Fickókám fogja a karit válra fel, aztán cipeli a többiekhez, nőt székre le, fényképezőgépet földhözcsap. Nő néz hülyén, "mi a... nyaktöréssel még nem haltam meg?" aztán felhomályosították, hogy mi az ábra, aztán hirtelen támadás, menekülés, autós üldözés, lövöldözés, robbantás, miegyéb, csajt persze cipelik magukkal (a ventru mindig is akart egy naponmászkálós tanítványt), a nő meg csak pislog, hogy "mi a...?". Mozgalmas éjszaka után nagy nehezen hazakeveredik, majd alaposan leissza magát. Másnap éjjel egy temetőben ébred pucéran "hogy kerültem ide? asszem, nem kellett volna, ennyit inni..."
Aztán később kiderült, hogy egy varázsló mókázott velük, és időt ugrott az egész parti, csaj ekkor lett kb minusz 190 éves...
A nyaktörő brujah-val végig megmaradt a kari "jó" (v)iszonya. Kedvenc piszkálódási alapja az lett, hogy kaján vigyorral közli az izomaggyal, hogy másnap megy pizzázni, és napozni (persze ilyenkor önvédelemből a ventru háta mögé kell bújni, és onnan lesni a reakciókat )