[Pettyes]

Amíg a nagyúrék beszélgetnek és kitalálják a dolgokat, addig megnézem magam, benézek a felsőm alá, hogy ott is feketébb-e a bőrőm, mint a kezemen, próbálok egy tükröt keresni és belenézek, hogy mit látok benne.

Ezután Alysa mellé keveredem és várok a nagyúrékra, hogy mit szándékoznak a továbbiakban tenni.

A felsőd alatt is sötétebb a bőröd, rezes-bronzos színe van. Tükröt nem találsz, de abból, ahogy magadat nézegeted, és keresgélsz a szobákban, Alysa rájöhetett mit szeretnél, mert egyszercsak egy tükröt nyújt oda neked a semmiből.
Belenézel, és nem ismersz magadra. Az arcvonásaid teljesen megváltoztak: egy a nagyúrhoz nagyon hasonló arc néz vissza rád. A szemed teljesen fekete, még az is, ami eddig fehér volt. A hajad, a hegyes füled, és az alkatod nem változott.

Először, mikor belenézek, nagy meghökkenés lesz úrrá rajtam, furcsán nézem a szemeim, az arcom tapogatom végig, nem igazán ismerek magamra.

Magamba szeretném, de mégis hangot adva kérdem:
- Torz?
Csendben maradok, remélem senki nem hallota. Megfogom a tükröt és kiveszem Alysa kezéből, majd elvonulok vele kicsit távolabb helyre, ahol nem hallank, de közben megköszönöm a segítségét.
Amikor később belenézel a tükörbe, már a saját arcod néz vissza, és a bőröd olyan szinű, amilyennek ismered, de a szemed nem változott.

Remélem csak a képzeletem játszik velem... Fura ez a hely, minden olyan valóságos és mégsem... Valahol máshol vagyunk, ez nem a valóság.
Visszaadom a tükröt Alysának és tovább várakozok.