[Pettyes]

Alysát egy ideig szinte csak bámulom, egy kicsit elámít domború formáinak alakja és amikor kevesebbnek látszik a füstfoszlány, szinte erőltetem a szemem, hogy lássak valamit belőle (legnagyobb sajnálatodra, nem sikerül a ruha alá látnod), de aztán észbe kapok és mielőtt lebuknénk, ha eddig nem tettem, igyekszem a feladatra koncentrálni és picit, de nem nagyon szídom magam, hogy a figyelmem elterelődött a feladatról. Míg a házhoz mentek ő megy elöl, és észreveszed, hogy nem te vagy az egyetlen, aki oda-oda pillant rá. Alysát vagy nem zavarja a dolog, vagy észre se vette, hogy nézitek.

Nem örülök, hogy azt a fegyvert, amit a legjobban tudok kezelni, szinte alig veszem majd hasznát, de bízom a kardforgatói tehetségemben is. Keresek több utat is, hátha más esetleges menekülő utakat kell használni, ha nincs semmi, akkor visszatérek a többiekhez és várom az utasításokat. Illetve, ha nincs semmi, akkor időnként Alysa kinézetét lesem, de igyakszem immár nem feltűnő lenni.
A múltkor már felfedezett utakon kívül nem igen találsz másikat.
Míg nézelődsz észreveszed, hogy a fekete szoba közelében a többiek megálltak egy folyosón, és a nagyúrra nagyon hasonlító alak a falakra festett mintákat tanulmányozza átszellemülten. A nagyúr a sötétruhás beszélget, Alysa távolabb áll tőlük, úgy tűnik nem akar zavarni (a ruháját képező kavargó árnyékfoszlányok láthatóan sötétebbek, mint az ide úton).