Üvöltök, bennem a dühöm tombol,
Testemben ellenem hűs acélja rombol,
Vigyora vérvörös grimasszá válik,
Koponyát szakít be ütésem álláig,
Testemből reccsenve szakad ki pengéje,
De nem omlok. Nem. Nem le oda melléje!
Tovább! Gyerünk! Menj még! Ordítok testemre.
Föld remeg, vér zubog, tántorgó léptemre.
Karom gyengül, de még bírja fegyver súlyát,
Kóstolná ezerszer ellenségem húsát.
Lépek és testembe új fegyverek marnak,
Enyém is utat nyit sok vérzivatarnak.
Még csak utoljára! Ez egyetlen csapást!
Fojtott hörgés kísér hústépő villanást.
Lépek csak még egyet, s dalra nyitom ajkam,
S átdöfött szívvel halok itt, vad diadalban.
|