Hegy vagyok mi nézi elrohanó időt,
Esőcsepp mi elhagy, őt megszülő felhőt.
Szél vagyok, kergetek játszó porszemeket,
Rög amit az ásó földmélyből felvetett.
Minden voltam, s leszek a nagy végtelenben,
Kóróként csak tövist, faként gyümölcsöt teremtem,
Minden vagyok, s semmi, én vagyok és mégsem,
Add kezembe sorsod! Adod? Én nem kértem!
Igaz vagyok, hamis, egymagam tolongás.
Befogad, kitaszít, az örök körforgás.
|