[Pettyes]

Meglazítom a kezem a fegyver markolatán, majd magam mellé eresztem és egy mosollyal tarkított rövid fejcsóválás után folytatom.
- Szóval egyedi vagyok! Nem tudtam róla, sőt ahogy ebbe a helyzetbe keveredtem, úgy akár egy ork is itt lehetne maguk között.
- Hogy új a helyzet, nos szó mi szó valóban nem történt még hasonló velem. Megfogadom tanácsát, de ha kíváncsiak rám kérdezzenek és ne bámuljanak, ahogy Ön is teszi, vagy tán félnek, mert szokatlan a helyzet? - kérdem.
- Alysium vagyok a messzi Sirenar szövetség egy határőre. A nagyurat szolgálom, mert segíthet célom beteljesítésében, amit megfogadtam.
Megvárom, amíg bemutatkozik, majd a kezem nyújtom tenyérrel felfelé, hogy kezetcsókolhassak, ha nyújtja felém.
- Nem félnek inkább csak... - látod, hogy zavarban van - tudja, nálunk az elfek leginkább csak rabszolgák lehetnek... persze ön nem... - zavartan elharapja a mondat végét a palót nézve.
Ahogy témát váltasz a nő ismét visszanyeri magabiztosságát és könnyedségét, úgy társalog tovább, mintha mi sem történt volna.
- Örvendek Alysium - mosolyodik el - Alysa vagyok, ebben a városban lakom. A hivatásomat gondolom már kitalálta - nevet fel.
Kissé tétován nyújtja oda a kezét neked, majd a kézcsók nyomán enyhe pír fut végig az arcán.

Rabszolga, ja teljesen elfelejtettem, hogy itt így néznek a nem emberi származásúra - gondolom, miközben ezt a mondatot hallom és mellé keserű szájíz képe ül ki az arcomra. Folytatva gondolatmenetem: Akkor ezek valóban nem félnek, hanem valami alsóbbrendűt látnak bennem, egy szolga, aki az Ő jelét viseli, ami lehetetlen, hisz ők kimelkedettek és nem viselhetnek el egy szolgát a körükben, szánalmasak, legalábbis eddig nem. Innen mosolyra vált az arckifejezésem.

- Nos, örülök Alysa, hogy megismerhetem! Sajnos csak sejtem, hogy mi lehet a foglalkozása, mert a magamfajtáknak nem sok információ jut az Önök városában, leginkább csak a ... - befejezem mondatom, mielött meggondolatlan szavakat hangoztatnék.
Amikor kezet csókolok, igyekszem felnézni egy keveset, hogyha néznek lássam a szemükben az esetleges felháborodást, hogy egy szolga hozzáér egy "kiemelthez" és ez a helyzet némi gúnyt is csal az arcomra és egy kis önelégültséget, de mikor felnézek a nőre már nem látszik ez a tény az arcomon.

Egy-két arcon villanásnyi megrőkönyödést látsz, de a legtöbben láthatóan nem vették észre, vagy csak nem adják jelét, hogy észrevették volna mi történik.

- Kedves Alysa tájékoztatna, hogy Önök kik és mit fognak képviselni, úgy értem a segítségünkre lesznek, vagy tanáccsal fognak ellátni minket? - kérdem barátságosan, felszabadultabban. A nő hozzáállása bizalmat kelt bennem, hogy nem úgy kezel, ahogy egy elfet kellene.
- Nem gondoltam vona, hogy ekkora talány a hivatásom - nevet fel - Hogy mivel leszünk az önök segtségére, az az uraságon múlik. Ha jól tudom most fogjuk megbeszélni a terveket.

Alysium: az azért feltűnt neked, hogy a nő pont ugyan olyan csuhát visel, mint a pap, akit már ismersz.