[Pettyes]

Követem őket a szobába és végig mérem a jelenlévőket a nagyúron és a papon kívül. Megvárom amíg végig beszél a naqgyúr velük és utasítást kapok tőle. Közben amíg egyre otthonosabban érzem magam, most itt bent, ahogy furcsálkodó tekintetekkel találkozok, nehezen reagálok rájuk. Mindannyian követik, hívőik, aki idegen, az ide nem jut be, akkor mit csodálkoznak, teszem fel magamban a kérdést. Néha a vizslató, buta, csodálkozó tekintetekre szúros tekintettel nézek vissza, de ezután inkább elfordulok és a helyiséget mérem fel, nézek körbe a falakon, a tárgyakon. Időnként a társaságra pillantok, miközben körbe-körbe járok. Kezdem idegennek érezni magam, annak ellenére, hogy kint már otthonosnak véltem a helyem. Kicsit összébhúzom a köppenyem, miközbe készenlétben tartom a kezem a fegyvereimen, nem tudom mit akarhatnak, gondolhatnak, de nem bízom bennük. Láthatják rajtam, hogy kimondottan zavar a bámészkodó, csodálkozó tekintgetésük.

Míg sétálgatsz körbe, a csinosabbik nő csatlakozik hozzád.
- Szerintem is szépek ezek a falak - mondja feléd fordulva, hangjából vidámságot érzel ki. Ahogy rádnéz inkább kíváncsiságot, mint idegenkedést olvasol ki a tekintetéből.