Amikor a fagyi visszanyal:
A bíró és segédjének halála kicsit felgyorsította az eseményeket, főleg mivel meghívó érkezett a királytól némi személyes csevelyre. Persze csapda lett volna, amolyan halálos fajta, de ezek a smucigg kalandozók csesztek elmenni. Mivel sejtették, hogy erre a király megorrol, így megszervezték a menekülést is a városból, persze csak reggel indulhattak, mivel este nem igen nyitogatják a kapukat errefelé. Cél a közeli Alidar, ahol biztos akad hatalomforgató, aki kiszedi a szobrász szelleméből a szobor helyét. Az est, majd az éj feszült várakozásban telt, várták a király ölebeit. Sajnos csak a szomszéd nagyothalló öregura próbált rossz ajtón bejönni, de mivel ép a zérótoleranciás őrprogram futott, 60 cm tiszta és áldott acélt kapott a mejjébe. Hörgött még valami „párdon” félét, mielőtt meghalt. Az öreget behúzták és eldugták az ágy alá. Reggel sietve távoztak, majd némi ügyeskedés (persze big mágia, meg minden) után kijutottak a városkapun
. A fene nagy örömben, hogy milyen frankón túljártak a városőrök és a buta arcú király eszén, sajna szembesülni kellett ama kellemetlen ténnyel is, hogy kaja készletük kb 3 napra elég csak, de a szomszéd város ennél jóval többre van. Visszamenni azért már nem mertek, így az elhagyatott északi rész felé vették az irányt, ahol 1 nap múlva egy (gyanúsan) csendes kis faluba botlottak egy kis tó partján. Miután a helyi nyelvet sem sikerült megfejteni, némi mutogatás után pár kevésbé használt fegyverért cseréltek némi kaját (sózott izé, és valami szárnyas csőrős hogyishíjják). Így elindultak nyugatra, irány Alidar. Sajna az est hamar utolérte őket, tábor és szunya. Kellemes horkolásukat 3 emberméretű békalény zavarta meg, akik rövid tanácskozás után tisztes távolságból egy lazító tűzlabdát dobtak rájuk. A középsőnek volt a tapadókezes kis büdös zöld mancsába egy aranyozott ékköves pálca, azzal hadonászva és furcsa brekegést hallatva egészen furcsa és a csapatra nézve igen ártalmas dolgok keletkezte. Sajna be kellett látni némi idő múlva, hogy volt némi rendszer a békalény brekegése és a csapások születése közt. Igazi élet-halál harc bontakozott ki, mágia feszült mágiának, áldott acél vágta sebek festették az eget, de a tucatnyi fogak is bele-bele téptek, és időnként tekintélyes darabok csúsztak le a feneketlen torkokba is. Végül két békalény maradt végleg mozdulatlan, de három súlyosan sérült partytag sem ugrált ma már többet. A pálcás gülüszem igen haragos és bosszúállónak hangzó brekegés közben elmenekült vélhetőleg a varázsos pálca vad tekergetésének eredményeként.
A csapat összeszedte lógó beleit és arrébb másztak a biztonságképpen. Itt hosszadalmas tanácskozásba merültek, mivel a frissen szerzett készletek több mint fele a lazító tűzlabda martalékává vált, és a sebesültek sem fogják előre láthatóan olyan jól bírni az előttük elterülő közel 25 napos utat. Vissza kéne valakinek menni a városba, hogy készleteket hozzon. Némi kő-papír-olló után kiderült ki lett az „önkéntes” hősjelölt, aki visszaszivárog a városba, majd kiszivárog a cuccokal újra. Addig a többiek menetirányba vonszolták magukat. Itt némi tábori csendélet után egy régi ismerős üdvözölte őket. A patkánybárok első arca jött egy újabb bizniccel. ( Fátylat a múltra, éljen a jövő, ez egy csodás barátság kezdete, jobb ma egy beszélő patkány, mint holnap két brekegő békalény…és ezekhez hasonló politikus dumával kábította a csapatot
.)
A felállás a szokásos, a csapatnál van valami, ami kell nekik, ezért cserébe adnának valami mást. Némi alkudozás után, hja sokat ért a két év ibarai kalandozás, a biznicc megkötetett. Elcserélték a bűvös medált (ami a rejtélyes gyilkos nyakában vót) egy mágikus bödönre, amiben szentjános bogarakhoz hasonlóan enyhén kéken világító rovarkák repkedtek. Na de ha az ember két hányinger közt egy ilyet élve lenyelt (apró lábak kaparása a fogakon, a nyelven, égető érzés a nyelőcsőben, stb
) sebei rögtön viharos gyógyulásba léptek. Ráadásul ezek a parányi bizb@szok idővel maguktól is szaporodnak ottan a mágikus bödönben (persze jó lassan, no meg ha nem falják fel őket idő előtt ugyebár).
A party egyenlőre elnapolta Alidari utat, mert úgy döntöttek mégiscsak a nyakára lépnek annak a békalénynek, aki ilyen rútul elbánt velük, no persze nem annyira a bosszú, hanem inkább a pálca utáni kapzsi vágy viszketése miatt
.
Na itten tartunk mostanság.