Majdnem megvót:
A gyilkos testét a közeli dögkútba dobták, a fejét pedig bezsákolták és elvitték haza a vázába, virág helyett. Otthon hatalmas bulit rendeztek a fantasztikus győzelem emlékére, volt ökör sütés, sör minden mennyiségben és persze jól képzett lányok is. A csapat új tagja, egy pyarronita nevelést (is) túlélő eldugott toroni nemesvérű (light morgyenás, ezek úgy látszik vonzzák egymást, mint lámpás a lepkét) nem kívánt részt venni a nedvesnek ígérkező i.h.b. (iszok-hányok-belefekszem) bulin, így inkább a városba sétált. Sajnos ártatlannak látszó pofikája és persze pökhendi grimaszai miatt 4 fő helyi városőrrel szóváltásba, majd vad hajtóvadászatba keveredett. Csak két szép és gyors lába, átlag fölötti állóképessége, valamint a csengő aranyakon tanult fénymágikus bűvésztrükkjei mentették meg a kiadós veréstől. Már majdnem átcsúszott a csak neki felállított hálón, amikor végül bekerítették. Szerencséjére itt némi dipóval csak a fegyverét (hosszúkard) kellett átadnia az őröknek, elengedték komolyabb verés nélkül. Otthon az i.h.b buli velejét találta, egészen pontosan a b. pontnál jártak már, így inkább lement alfába aludni. Itt megugortak az események, kimaradt pár nap, kinek kinek miért. A lényeg, eljött a nap, amikor a város bajnoka magára ölti a szent fegyverzetet és a viziszörny ellen vonul. Volt a parton minden, mint a búcsúban
. Szájtáti nép, színes zászlók, olcsó kaja és pia, fogadások, no meg egyházi pompa. Dreinások kitettek a magukért, persze majd úgyis 3x-san szedik vissza. Szertartás, közös ima, tömjén és áldozás. A szent bajnok kikelt sírjából (egy őrzőről van szó itten) és a gonosz viziszörny ellen masírozott, akit közben a della pap mágiája csalt partra. Jó nagy dög volt, talán a legnagyobb, aki valaha a parton járt. A bajnok jött, ütött, és győzött, mint a nagykönyvben ez meg van írva, és a nép örvendett vala. Egy darabig, mert ekkor lépet akcióba a közeli csónakház árnyékába bújt két morgenyás
. Akcióiknak hála, 5 fő viziszörny is jelentkezet az infó pultnál, de rögvest, hogy rokonuk ilyetén való barbár kivégzésére több írásbeli sérelmet is papírra vessenek. Lett nagy sikongás, futás, egymás taposása, meg fogak csattogása, vérgejzír, hiányzó lábak, törzsek, rokonok
. Mivel mindenki menekült, hiteles beszámoló nem is készült erről az incidensről. A király és a papok eltűntek a hatalmas zöld hátak, fejek, és lábak tengerében, így egyenlőre a helyi vezetés a szörnyek gyomrában volt legnagyobb számban fellelhető. A csapat érkezett vissza elsőként az elnéptelenedett partra, és némi gyors tanakodás után eme párbeszéd zajlott le:
Slan: - Hé Pyarr, akarsz hős lenni?
Pyarr: - Hát persze, hogy akarok.
Ekkor követhetetlen sebességgel vágódott ki egy láb, és törte szilánkosra és apróra a pyarronita térdét. A hirtelen beálló sokk a jótékony fekete csillagos leplet húzta villámgyorsan a fejére. Ezek után a pajzsát, fegyverét és egyéb ruházatát bekenték viziszörny csulával és vérrel, majd hatalmas óbégatásba kezdet, hogy felcsert és papot ide, mert a szörnyölő megsérült. Na így lett híres a pyarronita szörnyölő, aki megmentette a várost a végső pusztulástól. (később a beteg ágyához hoztak neki az népek mindenféle ajándékot, meg sorba is álltak egy-egy jó szóért, vagy ne adja ég, érintésért)
A városkára bénító félelem telepedett, amelyből csak a másnap előkerülő király személye tudta csak felrázni a bágyadt lakosokat. A party megpróbálta átvenni a hatalmat a helyi megüresedett templomok felett, de egyenlőre nem sok sikerrel, később pedig a király előzte meg őket, egy paranccsal őröket állítatott a templomok elé.
A csapat felkereste a bírót ismét, mert úgy érezték többet tud, mint amit elárul nekik. Itt egy kicsit elszaladtak az események, szó szót követett, végül pedig fegyvert szisszent, kéz repült, és némi erő alapú beszélgetés után gyors kivégzéssé fajult a kedélyes csevely délután. Ez a vonal elakadt. A biztonságképpen a pincében lévő máig ott kísértő legendás szobrász lelkét begyűjtötték a dreinásoktól szerzett lélekcsapda jellel, így mindössze már csak a vallatása hiányzott. Sajna a szellem nem akart kooperálni, folytan valami képet akart a szoborért cserébe, persze előre ám. A kép némi nyomozás után úgy tűnt a király személyes tulajdonát képzi jelenleg, így egyenlőre felejtős, persze újabb rovátka került a király halálának okai mellé.