"..........
szinte itt állsz előttem ahogy írom e sorokat,
gyermeknek érzem magam ki csákót hajtogat.
ábránd vagy, egy gondolat, egy álomkép csupán,
mégis... mintha jelen lennél...
lelkemben tábort bont a magány...
látod..? én így is szeretlek!
pedig nem is létezel... még csak most teremtlek...
............
közelebb lépsz...
gyengéden karcolod körmöddel szívemen a jeget.
sok kis apró rianás roppan ahogy lassan átmelegedek...
őrült vagyok mondhatod, s tudod mit? legyek!
igenis visszavárom azt az álmot melyben öleltelek!
..............
a kipontozott sorok jelzik hogy ez nem a teljes versike, de a többit nem akarom publikálni
igazából ha rányomok a válasz elküldésére gyanítom hogy már ezt is bánni fogom