[Pettyes]

A fogadóstól kérek némi ennivalót, nem megterhelőt éjszakára. Ezután elég furcsán nézek a nagyúrra. Abszolút sötétben való ténykedés, kérdem fent a szobában étkezés közben, vagyis semmiféle látás nem használható, csak az érzékeimre hagyatkozhatok, de úgy elég nehéz, ha még azt sem tudjuk, hogy néz ki az alapterület, ahol ilyen sötétség van. Miután befejeztük az étkezést megkérem a nagyurat, hogy rendezze át a szobát, közben leveszem az ingem és jól szorosra kötöm a szemem elött. Megkérem, hogy használjon minden lehetséges dolgot, amit tud, például égő gyertyát, szálkás fát, tányérok. Probálok vele kialakítattni egy ismeretlen környezetet és megtapasztalni, hogyan tudok leggyorsabban ráhangolódni az érzékszervek jeleire. Egy ideig próbálkozok, amíg kellően nem megy vagy el nem fáradunk. ezután megcsinálom azokat az óvintézkedéseket, amit írtam és nyugovóra térünk.

A fogadós ízletes, könnyű ételt hoz nektek.
Milyen nyelven próbálod magad megértetni a nagyúrral?

A szokásos kézmutogatással próbálom elérni célomat...
Azért ez így elég nehéz lesz... a szoba átrendezést sikerül megértetned, de az égő gyertyát, tányérokat és egyebeket neked kell előkészítened, és pakolgatnod, mire megérti, hogy mit akarsz velük.
(a nagyúr és az elf Activity-t játszik ... bocsi, ezt nem hagyhattam ki... )

Amikor kötnéd be a szemed, a nagyúr hangját hallod meg a fejedben:
- Erre minek van szükség? - kérdi, és már látod is, ahogy elkezd sűrűsödni körülötte a homály. Végül az egész szobát betölti a sötétség, és hűvös selyemként ölel körül. Pár percig csak vaksin pislogsz, és az orrodig sem látsz, utána szép lassan úgy kezdesz látni, mintha nappal lenne, de a nagyúr által idézett sötétség hűvösét még a bőrödön érzed. Villanásnyi elégedettséget látsz a nagyúr arcán, majd érzed, hogy a hidegség visszahúzodik, és a szoba levegője ismét langyossá válik.

Amikor a sötétség elkezd terjedni meg miután beszélt hozzám a nagyúr, csak fogom magam megrándítom a vállaim és az ágyra dobom a ruha darabot. Szokatlan először, hogy nem látok semmit, ezidáig mindig volt esélyem valahogy látni bármit is, így először nehéz felfogni az egészet, de amikor elkezdek újra látni megkönnyebbülök.