[BimmBimm]

Originally Posted by Cassandra

Ákos - A Pygmalion dala - Berlióz szerelmi vallomása.

"...Az egyetlen, ami emberi, szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni. A szerelem a költészet nyersanyaga, angyali szavalat, ős örömforrás, kínbokor, hűsítő jelbeszéd. A szemed, a szemed, a szád. Anyagtalan test, óhaj nélküli epekedés, álomtalan éjjel: egyszeri varázslat. Ritkán jön, hamar múlik minden bölcsességet nélkülöz, vak és valódi, parttalan és nehézkes. Bátortalan és követelőző. Szaténszalagok lobogása fogja össze, mámor fűszerezi és titkos zenét dúdol, merőleges az életre, párhuzamos a halállal. Mindig egyetlen, mindig igazi. Tétova szándék, veszélyes és tilos. És örök. Ahogy te meg én nem lehetünk, csak egyetlen pillanatra. Most vagy soha...."

Azthiszem ez az amit egyszer mindannyian hallani szeretnénk Valakitől.

Ezzel mégmélyebb letargiába taszajtottál

Edda - Ördögi kör