Karácsony első napja...
Reggel kezdődött az égőkészletet kezdtem kibogozni, persze potyogtak az izzók, recsegtek a talpam alatt zokni minek, hisz otthon vagyok.
Irány a baleseti két öltés kezdődik a karácsony.
Otthon ismét égősor most már papucsban.
Persze sikerült eltépnem a vezetéket, gyorsan megblankolom.
Nincs itthon szigetelőszalag jó lesz a gyerek tixoja.
Bedugom, nem működik, megnézem érintkezik –ezen a művem?
Ez jó csak miért zsibbad a jobb karom?
Irány a baleseti harmadfokú sérülés de legalább az orvosok kedvesek.
Gyerünk haza.
Kibontom a fát csak egy vékony madzag, fogja, elő a kiskést átvágom középen.
Kár volt szétugranak az ágak az alsó szépen tökön, vág a felső, kiveri a szemem a középső, kiüti a kést a kezemből, ami a lábamba áll meg.
Az orvosok kedvesen mosolyognak.
Gyerünk haza fafaragás.
Kiviszem az erkélyre balta, fűrész, véső, sapka, sál.
Óvatosan csapkodok a fejszével, mivel kicsi az erkély nagy a fa.
Forgatom a fát közbe, leverem a vésőt.
Hangos anyázás, alattunk is laknak.
Lenézek kár volt a sálam beleakadt a fába, hanyattesek rá a fűrészre.
Kopognak a szomszéd az, átadja a vésőm, meg eltöri az állam egy ütéssel.
Az orvosok nevetgélnek, na de már áll a fa.
Leviszem a hulladékot, megbotlok a küszöbbe, de megkapaszkodom a kuka szélébe.
Persze magamra borítom, és örömmel látom, hogy mindenki kidobta a halfejet.
Bűzölögve mászok felfele mikor Kati néni, kivágja az ajtót, ami telibe kap.
Betörik az orrom, leesek a lépcsőn, elájulok.
Kinyitom szemem előttem, fel van díszítve a fa.
Hangos nevetést hallok, fordítanám a fejem, de nem megy a nyakmerevitőtöl.
Működő szemmel látom az orvosok, röhögnek, hiszen az intenzíven fekszem.
