Kronos: In memoriam
Fényes csillag ragyog, nyugodt tó vizén,
Nem hullámzik már, nem fújja a szél.
Sejtelmes sötétben suttognak a fák,
Eltűnt valaki érzi a világ.
r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Gyémántcseppek hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk,sohasem feledünk,
Emléked örökké él.
Emlékedet őrzi, mind ki hű barát,
Elrabolt az ár, élted hajnalán.
Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált:
Mért vitt téged el, ez a rút világ?
r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Gyémántcseppek hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk,sohasem feledünk,
Emléked örökké él.
Tenger a végtelen, porszemnyi életed,
Téged is elvitt az ár.
Emberi értelem felfogni képtelen,
Téged is elvitt az ár.
r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Íme csendben, hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk,sohasem feledünk,
Emléked örökké él.
(Csak hogy én is másoljak már be dalszöveget
)