Tehát a démonok szerintem nem egy pálmafás ligetben szürcsölik az agyvelőt, nem szervezkednek hatalmas városokban, nem élnek társasági életet.
Hanem ülnek a börtönükben (külön-külön) és nem csinálnak semmit sem. Az idő számukra végtelen, nincsenek szükségleteik (kaja, levegő, stb) nem öregszenek, csak gondolkoznak…Tulajdonképpen testük sincs, hisz istenek által alkotott entitások ők, amelyek börtönbe zárva várják a szebb jövőt. Hatalmuk a halandók szemével mérhetetlen, ezért próbálják őket szolgálatra vagy társnak (szerafizmus) kényszeríteni, felkérni. Amikor egy halandó mágus megidéz egy démont (köztes lényt) akkor nem a börtönéből hívja el (hisz ezzel istenek által alkotott mágiát írna felül!) hanem csak a köztes lény egy piciny részét tudja átszivárogtatni az elsődleges anyagi síkra. Ez az erő nem a halandó varázslóból jön, hanem azokból az idéző igékből, formulákból, melyek még abból az időből maradtak ránk, amikor a köztes lények szabadon gyakorolhatták hatalmukat a halandók felett. (harmadik lépcső, első megnyilatkoztatás)
Na ezért olyan keresettek a démonidéző formulák, melyekért egy démonok erejére vágyó bármire képes…
Tehát amikor a Furud nevű démont idézi meg a varázsforgató, nem a démont citálja maga elé, hanem csak az entitás egy részét, lényének egy apró darabját. (A formula erejétől függ mekkorát.) De a teljeset semmiképpen sem, hiszen azt istenek mágiája köti a síkhoz. Amíg a szerződés, paktum áll, a démon a formula adta erőből maradhat az elsődleges síkon. Ha a feltétel rendszer bármiért is felborul, a démoni entitás átszivárgott része repül vissza a síkjára/börtönébe. Tehát egy démont anyagi síkon megölni nem lehet (max materializált, mágikus energiákból szőtt formáját, gazdatestét), csak visszatoloncolni saját síkjára.
A démonok tehát szépen csücsülnek a börtönökbe és régi aranykorukról és az eljövendő tetteiről álmodozik. Aztán egyszer csak jön egy régi löktetés, valaki a segítségét kéri (kis erejű formula) valaki őt akarja (közepes formula) leküzdhetetlen késztetést érez, hogy induljon (erős formula). A megjelenő démon elsőnek mindig környezetét veszi alaposan szemügyre. (Hisz elég inger szegény környezetből jön) Aztán azt kezdi mustrálni, ki-mi miatt van itt. (próbálja felmérni hatalmát, leendő lehetőségeit) Itt dől el, hogy szolga, vagy társ (vagy Úr) lesz e a démon átszivárgott része. A démon célja minél tovább az elsődleges síkon maradni, hisz hatalma itt hasonlít a régihez, az otthoni börtön síkján gyak. nulla az ereje. (ezért van az, hogy a démon mindig fennhéjazóan, saját hatalmától megrészegülten használja „pazarolja” erejét, hisz ki tudja mennyit várt már, hogy újra varázsolhasson, lelkeket tépjen ki, emésszen el, stb) Az idéző célja nyilván valami konkrét cél elérése, melyhez a démon ereje szükséges. Tehát adott az alku környezete. A démon maradni akar, az idéző pedig szolgálatot vár cserébe. A paktum a felek erejének mértékében köttetik. Ha az idéző teljesen a hatalmába tartja a démont (varázstárgy(ak), személyes hatalom, erős megkötő formulák, védő és bezáró körök, stb) akkor a démon szolga lesz. Ha idéző ereje nem fölényes, akkor társ. Alkudozás, 1 oda 1 vissza elven működik a kapcsolat. Ha pedig az idéző gyenge, akkor a démon kiszabadul és addig élvezi újonnan visszanyert hatalmát, míg valaki/valami (paktum feltételei) ezt meg nem gátolja.
Mivel a démonok elpusztíthatatlanok, ezért szaporodniuk sem kell. Pontosan annyi van belőlük, amennyi megmaradt és bebörtönzésre került az istenek harcában. Ha nagyon ki akarunk „tolni” egy démonnal. akkor annyit tehetünk, hogy itt az elsődleges síkon ejtjük csapdába, melyből önerőből nem tud kiszabadulni, így folyamatosan kínozzuk őt. Tehát a démon egyszerre érzi a nulla hatalmat (börtönsíkhoz kötött része) és a régi hatalmát, mely bebörtönözve cselekvésképtelenül sínylődik az anyagi síkon létező csapdában. Ha tehát (elméletben) azon részét melyet átszivárogtatni képesek vagyunk az anyagi síkra maradéktalanul csapdá(k)ba ejteni, akkor a démon többé nem idézhető meg (míg a csapdák épek), hisz nincs egy szikrányi része sem, mit az időző megidézhet (Ryeki démon-kutak…???).
Mivel egyszerre csak egy bizonyos részét tudja a formula megidézni a démoni entitásnak, ezért elméletben egyszerre több időző egy időben is megidézheti ugyan azt a démoni entitást, nyilván idéző formuláik erejéig. Tehát ha valaki ismeri egy démon nevét és rendelkezik idéző formulával és végre tudja hajtani az idézést (ismeri a formula nyelvét, rendelkezik akkora erővel, hogy fel is tudja olvasni azt) akkor a démoni entitás egy része jönni fog. (tehát nincs két Furund, hanem csak a Furund van, amit akár többször is meg lehet idézni egyidőben)
Persze eme tudományra számtalanszor a feledés homálya borult, de makacs erők lévén újra és újra előkerültek (Démonikus Óbirodalom, Ryeki démon császárság, Krán, sámán mágia, stb)
Tévesen azt hiszik, hogy a démonok közt van valamiféle hiearchia, vannak közdémonok, vannak hercegek és még hercegebbek, holott mindössze hatalmuk szerinti rangsorról van szó, melyet valószínűleg tévesen halandó elmék állítottak fel.
Annak idején mikor teremtettek, nyilván konkrét célra, tevékenységre készültek, így hatalmuk is ennek függvényében alakult. Az istenek háborújakor sokukat elpusztították, vagy bebörtönözték, hatalmuktól megfosztották. A sok-sok ezer éves kényszerű és magányos rabságban némelyik kusza gondolati miatt bele is őrülhetett rabságába, akik így idézéskor mindössze céltalan pusztításra képesek, néha pont idézőjükkel kezdve. De voltak akik csavaros terveket készítettek arra az esetre, ha valamely balga kíváncsiságtól fűtött varázstudó rövid időre is de kiszabadítja egy részét börtönéből (ezek a legveszélyesebbek, hisz állandóan azt lesik, hol rázhatnák le igájukat, vagy hatalmukat hogyan növelhetik, ha szeráf alkuban lennének).
Tehát a démon hatalmának nem csak hajdan volt ereje, de a megidéző formula ereje is korlátot ad. Tehát hiába volt hatalmas entitás, ha mára csak apró gyenge formulák maradtak, melyekkel jóformán csak kérdezni lehet tőle, egyébre ereje már nem marad. (nagyon kevés része tud csak átszivárogni az anyagi síkra). Ha pedig erős a formula, de a démoni entitás volt gyenge, akkor hiába tud hidat verni a két sík közt, régi ereje (lehet) kevés lesz a feladatra. Ezért igen körültekintőnek kell lenni, ha démoni entitást kívánunk idézni, hisz ha gyengét idézünk, a feladat nem lesz elvégezve, ha pedig erőset, hatalmas veszélynek leszünk kitéve. Ahhoz, hogy jól tudjunk dönteni ismerni kell a démonokat. Már pedig aki megismeri őket, igazi lényük mélységét, már ritkán nevezhető körültekintőnek, megfontolnak, bölcsnek, vagy egyszerűen épeszűnek…