[Pettyes]

Akkor a fogadóban pihentem indulásig, illetve elláttam Foltost is és a nagyúr lovát is, hogy készek és pihentek legyenek.
Induláskor felszerelkeztem, minden fegyveremet, teljes harckészültségben.

A helységben maradok, ahogy a nagyúr kérte, leülök ha van vaqlami alkalmatosság erre (nem találsz), vagy csak egyszerűen a falat támasztom és közben a késemet előveszem és forgatom, inkább csak amolyan kézügyesség gyakorlás céljából, közben a csuhához:
- Köszönöm, hogy meggyógyítottál! Tartozom valamivel? - kérdem, de nem nézek rá, bár választ sem nagyon várok, mert úgy gondolom, hogy nem érti amit mondok, illetve ha érti sem fog válaszolni, normálisan.
- Nem nekem tartozol, hanem Neki. Láttam rajtad a jelét, az Ő ügyében jársz, nekem ez elég - közli veled közös nyelven.