(Miért fáj ennyire a fejem és miért mozognak állandóan azok a kib@szott csillagok???
)
Miután a kötelező protokollt villámgyorsan lejátszották, arel papunk fejel lefele lógott egy kötélen (még a falábát is elvették, ebből is látszik mennyire gonosz az gyilkos), hogy jusson némi értelem is a fejébe. Nem jutott. Pár elkeseredett szökési próbálkozás után, soron kívüli verést nyert, így meghatározatlan ideig csendbe maradt. De legalább annyit kiderített, eme sajátos nyomozási módszerrel, hogy a gyilkos rezidenciája nem a városban van, hanem egy erdőben leledző kúriában. (Az alku megkötetett, Arel papot fiúra cserélek jeligére.) Mindenki csapdát állított a másiknak, és ettől mindenki tök elégedett volt magával. Persze később kiderült, hogy egyik sem lehetett semmire sem elégedett, mert semmi sem úgy alakult, ahogy annak kellett volna. A gyilkos slan és a mi slanunk egymásnak esett, amolyan slanosan és irgalmatlanul megrugdosták egymást. Ha Bruce Lee látta volna, még a szíve is megállt volna a meghatottságtól, annyira ott voltak a szeren. Végül kiegyeztek egy döntetlenbe, mivel nem bírtak egymással. Egy későbbi alkalomra halasztották a megmérettetést, hiszen mindent a maga idejében, mert ideje van a halálnak, és ideje van az életnek is. (Legalább ők ketten megértik ezeket a keleti szarságokat, jó nekik
)
Arel papunk, hogy féktelen dühét levezesse, bosszú hadjáratot, szörnyű büntető csapást és még rengeteg durva dolgot ígért néhai fogva tartójának miután némi tudás és helyi legenda magába szívása után lokalizálta a helyet isteni mágia segítségével. Felkerekedtek hát a hősök, hogy kezükbe vegyék és megnyugtatóan megoldják eme problémát a maguk szájaíze szerint. (vittek olajat meg gyújtóst, mert a terv egyszerű, ám nagyszerű volt. Fel kell gyújtani a rákba mocskos gyilkosát házastul. Na. Ismertebb néven Pyarr módszer = cselekedj izomból, gondolkodj utólag
) Irány észak, észak-kelet, 3 napnyira. Vitték magukkal a fiút is, hátha elkerülné őket az gyilkos. A helyi szolid dombok takarásában (de főleg alatta) csinos rejtett település élte dolgos ám de unalmas hétköznapjait, tamari góré és kicsiny patkánybáró közössége. A tamari góré, hivatalos nevén a Tudó szerette volna, ha a csöpp wier gyermek az ő nevelését kapja, hiszen mindenki ismerte (már aki számít persze
) a próféciát, miszerint eljő a vérből gyúrt jermek, aki felemelkedést hoz a fajnak és minden ellenségnek sorvadást. No így arra gondolt, bizton ez a jermek lesz azon jermek. Bölcs góréként előbb a diplomáciához fordult. Már majdnem sikerül lebótolni a biznicet, de Arel-papunk végül a híres Erv diplomácia egy bevett formuláját a bizonyos 47. paragrafus 3. bekezdését idézte. A kevésbé jogban jártas hallgatóságnak zanzásítva csak annyit érdemes tudni erről, hogy rövid azt jelenti: Egy nagy lóf@szt!
Így lettek a békés buckalakók a party igen népes enemy listájának újabb sora. A csapat erőltetett menetbe harcolta le a kúriáig hátralévő távot és menetből fel is gyújtotta (fa épület révén elég pozitívan reagált a behatásra). A gyilkos misztikus erejének tisztelete miatt nem is köszöntek be neki, hadd pihengessen csendben csak, és távoztak. Visszafelé erejük nagy részét a buckalakók várható erődemonstrációjára tartogatták, ami végül a szép idő miatt elmaradt. A városba visszaérve észrevették, hogy semmi sem változott, sőt semmi érdekes sem történt távollétük alatt. Na ugye, nincs kalandozó, nincs baj, van kalandozó, lesz baj!
(ősi pór mondás) A hosszú útjuk alatt még odafelé talált veremcsapdában 2-3 éve csontvázként pihenő vélhetően középmagas erv férfitől elzsákmányolt kisméretű keményfa dobozt szakértő bevonásával, annak tartalmában kárt nem tevén, kinyitották és doran vigyázó pecsétjével nem törődvén megvizsgálták az tartalmát. Persze ezt csak később, főleg logikai következtetések által építették újra, mert a védőpecsétbe zárt 50E amnézia többek közt ezt is letakarította emlékeik szélvédőjéről. Miután kiderült, hogy 3 nap kimaradt és ezen elvont pihenőnapok pótlására már nincs ismert mód, így újra a helyi problémáknak szentelték figyelmüket. Mint megtudták régebben a tóból vízi-szörnyek riogatták a békés (kizsákmányoló) halászokat, de ezt egy hatalmas (bizonyos XYZ) szörnyölő átmenetileg megoldotta, feltámadt bennük a pénzszerzés eme rafinált és beruházást sem kímélő formája.
Elsőként asztrál-lényt hívtak, hogy a tóból, kergessen ki nekik valami dögöt, lényeg, hogy nagy legyen meg büdös. Első nap nem volt siker, még a sirályok is elkerülték őket. Másnap már jobb volt a fogás, egy alig 15 méteres krokodil forma lényt kergetett az asztrál-lény gerjeszttet tomboló düh a partra, aki némi mit sem sejtő csónakházon elkövetett gyakorló harapdálás után a hevesen íjazó party irányába fordította tompa ám éhes figyelmét. Miután kiderül, hogy az égiek szeszélyéből nem egy súlycsoportba teremtették őket, az össztömegben is jóval szerényebb party szervezetten előkészített ám de pánikszerűnek tűnő menekülést választott. Sajnos a lény még szárazföldön is gyorsabban közlekedett, mint a Dartonita paplovag teljes vértben, aki így hősiesen szembeszállt a szörnnyel. A később megtalált páros csizmák (lábak is benne voltak) dőlésszöge alapján, valamint a helyszínen talált több négyzetméternyi nyálból arra a következtetésre jutott a megmaradt csapat, hogy döntetlen volt a harc. Esetleg technikai pontozás alapján 0-1 a szörny javára (de ezt még újra kellene számolni
). A dartonita tehát bevonult a nem túl népes, ám de könnyen felejthető helyi hősök galériájába. Emléke köztünk él, a többi meg a szörnyben. Ezek után a csapat felajánlotta szolgálatait a királynak, a szörny leterítése véget, hiszen ez már innen személyes ügy.
A fiúért a patkánybárók válogatott csapata érkezett még aznap este folyamán, mély gyászukból felverve a csapatot. Vörös szemek, szőrős pofák, tűhegyes fogak, mérgezett pengék és szakszerű gyújtogatók fárasztották a hősöket, akik ezernyi sebből vérezve küzdöttek az életért, a holnapért, és a csokis-fánkért. Mindenki bedobott valamit a győzelemért, volt aki megúszta pár eltört, elhagyott fegyverrel, vagy némi szellemi energia pocséklással, de volt aki teljes testszőrzetét (tűzkitörés szűk folyosón nagyot szól ám) ajánlotta az égieknek a győzelemért, aki ezt elfogadták és megadták nekik, ami járt.
Jelenleg a helyi Gilron templomban nyalogatják frissen gyógyuló, viszkető sebeiket, és siratják a múltat, jövőt és a víg esztendőt. Na itt tartunk ép.