Morgena újratöltve
Írok egy kevés folytatást (az elmúlt 2 alkalom termése), hátha…
(tudjátok Arel-pap = titokban morgena pap
)
A kicsiny csapat megérkezve az álmos városkába már rögtön a nyomozásba kezdett. A Dartonita paplovag és az Arel-pap a helyi neves tóparti kocsmában kezdték felvenni a szálat, mely némi szóváltás után kis híján mágikus párbajba és vallásháborúba torkollott. Domvik egy nemes papja pont ott gondozta egyik fontos hívének lelki üdvét, amikor a Dartonita „műsorba” kezdett. Végül (miután kilátásba helyeztek egymásnak (ki-ki vérmérsékletének megfelelően) egy hatalmas ám kiadós verést) nagy nehezen sikerült elkerülni a bajt, de azóta a városőrök második árnyékként követik a csapat minden tagját. (vesztükre
)
A Dartonita és (Z)arel-pap, hogy oldja a feszültséget és a törvénybírák morcona hangulatát, felajánlotta, hogy segítenek a „gyilkos” kézre kerítésében. Másnap kaptak audenciát a helyi királytól, mert csak ő adhat engedélyt a holtestek megvizsgálásra.
Ide már csak az Arel-pap és Rowoni zsoldos ment, mert féltek, hogy a Dartonita mocskos szája bajba sodorhatja őket. A király palotája a szegény negyed közepén volt (!), de látszólag a helyiek közül ezen senki nem ütközött meg. A palota belsejében sok helyen sárga alapon fekete szimbólum vigyorgott, amelyben kard szúrta át a felhőt. A rowoni zsoldosnak rémlett valami régi legenda, melyben egy Igaz Világ Bajnokai harcos iskola a pap és isten mentes világot tűzte ki célul, a baj csak ott volt, hogy ennek nem csak hangot adtak, hanem tettekkel is alátámasztották. Egyetlen éjszaka alatt „bezsákolták” az összes papot a városba. A hírek kifutása után persze elkezdet csöpögni, majd később ömleni a sértett vallások bajnokai, papjai, lovagjai, és végül a mindenre jó kalandozók is. Így eme „szent” küldetés vérbefúlt, a távoli tájakon sokat próbált vallási bajnokok meg-megújuló nyomása alatt. Sajnos a hirtelen felduzzadt „fanatikus” elit-csürhe nem tudott azonnal leállni, így az Igaz Világ Bajnokai harcos iskola bukása után egymást és főleg más vállasokat vették kézbe, számba, vasvilla végre. A békés városka utcán hömpölygött a vér, és a temetetlen holtakból többet lehetett találni, mint halat a tóban. Ezen áldatlan állapoton csak az idő tudott segíteni, szal régen volt na.
Persze nem volt mód, hogy ez mind el is susogja a papnak, így a hű harcos hallgatott hát illedelmesen. Az ajtónálló elsorolták az etikettet, mely igen egyszerű volt errefelé.
- Csak akkor szólj, ha a király kérdez, vagy szólni enged.
- Sose fordíts neki hátat.
- Még véletlen se érintsd a fegyvered.
Tehát egyszerűek a szabályok. 5 perc beszélgetés után a két delikvensnek sikerült a 3-ból 2-t megszegni
Ezek után a király, mivel megsértették, párbajra hívta ki mindkettőt, kaptak 3 nap felkészülést. (a király úgy nézett ki, mint Conan a barbár, csak pallossal, és frissen mosott hajjal)
Szal a harci bugyi rögtön megtelt, főleg, miután a rowoni elmondta a mesét, hozzáköltve személyes továbbgondolásait is. Tehát a király egyike azon keveseknek akik ma is ápolják az Igaz Világ Bajonkai szellemét. Ezek után leereszkedtek a nép fiai közé, de ott sem leltek megnyugvást. Állítólag a Király még sosem vesztet, sőt eddig csak egyvalaki tudta megvágni, az is csak egyszer. „Na őneki a király levágta minden lábát és kezét. Valami elf vót, vagy miföne, állítólag első az övéi közt.”
(itt volt az, hogy a hős, aki megannyi csatába győztesként maradt, mint seggbelőtt kölyökoroszlán toporzékolt a szobájában vagy félnapot. Végül arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ideje lenne felkeresni nagynénjének balkézről kerülő unokabácsikának kisebbek nővérét, aki állítólag ismerte az a papot, aki beszélt azzal akit keres, szal messze innen el, de má.
)
Végül az Arel „imáge” lett a veszte, mert csak nem futhat meg egy XXL-es hős, ugye egy jöttment puhány városi királlyal szemben.
A helyzetet bonyolította továbbá, hogy Morgena álmot küldött a hősnek, aki ezek nyomán eljutott egy szegény házhoz. Ott élt egy igen szegény és beteg anyuka és még szegényebb, ám még betegebb kisfia. A kalandozóknak megesett rajtuk a szívük és segíteni próbáltak. Bár ne tették volna
) Az anyuka 4 nap múlva halt meg némi erőszakos cselekmény következtében, mely során életet kizáró sérülést szenvedett az elkövet közbenjárása által vala. De ne rohanjunk ennyire, élvezzük azt a pár napot, ami még megadatott nekije.
Zarel papja úgy gondolta, a fiú a kulcs, ő lehetett az álom, jóslat központjában, így maguk mellé vették őt. Sajnos a fiú közelsége és érintése egyfajta viszolygást és libabőrt váltott ki az elfvérű hősből, ami később rengeteg különös, mókás vagy ép tragikus eseménysorhoz vezettet majd. (nektek elárulom a titkot, de ne mondjátok el a jk-nak, meg irgum burgom, hotten-totta.) ***A fiú egy wier, aki nem tud képességeiről, de néha azért beugrik ez meg az.*** Mivel a fiú nagybeteg, így hőseink el is vitték a helyi templomba. Sajna hiába az aranyak, nem tudtak segíteni a papok. Majd megették otthon az összes kefét a kalandozók, hogy mi a rák lehet ezzel a fiúval, de nem jutottak dűlőre. Így marad a szobafogságnak is beillő vendégmarasztalás. Reggelre a fiú eltűnt a szobából, de nyomokat elfelejtett hagyni. Miután kellően leszidták egymást, ki miért nem figyelt, némi mágia segítségével lokalizálták a fiút és megindult a hajsza. Elég gyors volt a fiú, nem is igen érték utol őt, csak néha, de mindig kicsúszott a hálóból. Végül csak úgy tudták elkapni, hogy tolvajnak kiáltották ki őt, és a fél város is megmozdult mire sarokba szorult. A párbaj miatt elterelődött a fiúról a fókusz, a király várta a külhoni sértegetőket. Egy nagyobb téren volt a párbaj, ahol hatalmas tétekkel lehetett fogadni, hogy az idegenek vajh hány szívdobbanásig bírják majd a király, dicsőség nevére, csapásait. Voltak már-már eretnek nézők, akik (a gondolat is sértő
) akár 2 percre is tippelni merték harc idejét. Hisz ki ne halott már Marcusról, a hősről, aki…(lsd régebbi írások
) Tehát titánok harcát várta a nép. Hazai (legyőzhetetlen) titán és egy híres, messzi-földi titán (talán elhiszitek Ti tán). A harc hatalmas volt, az istenek is (legyenek akárhol) csak ide figyeltek, amíg tartott. Ezüstös, villámgyors és szemérmetlenül karcsú tőrkard kereste a réseket a király páncélján, míg a félelmes pallos, amely elől még a napfény is csak kitérni mert, újra és újra vért és láncszemeket fakasztott az egyre lassabban mozduló papból. Tudta mindenki, ki lesz a győztes, mégis visszafojtott levegővétellel várták az újabb és újabb csapásokat. A pap elhanyatlott, győzött az (i)gazság. Rövid pihenő után sort került a második idegen sértegetőre is, akinek esélyeire sokan még egy közepesen halott bal csigaszemnyit sem adtak volna. Pedig ez sem volt gömbölyű.
Az örökké hamiskásan mosolygó rowoni zsoldos, akinek még anyja sem mert hátat fordítani 3 éves kora után
, kis híján egy halott király gyártott. Katonásan egyenes és egyszerű hosszúkardja újra és újra utat talált a király védelmén és páncélja résein. Vérfolyt, annyi talán, amennyi egy díjnyertes bikában sincs mostanság. De az égiek megharagudtak valamiért a rowoni hazátlanra, mert elfordították arcukat és onnantól kezdve a pengéje alig alig érte a király, de ha érte, abban som volt haszon nekije. Így az idő sodrásával mozgása meglassúdott vala és a pallos két apróbb vágást ejtett szervezetén. Az egyik a bal bokájátúl a jobb válláig húzodott, a másik meg puntban fordítva. Úgy dűlt el, mint a villám sújtotta ökör, mikoron ideje sem vút fölfogni az égiek erejét.
A csapat elveszítette pénze nagy részét a fogadáson, de nyertek két ronccsá vert majdnem bajnokot.
Szent, ám de pihentető plafonnézésükből új, friss hírek verték fel őket, a gyilkos, akiért jöttek újra lecsapott, de ezúttal talán most először, túlélte az áldozat. Helyszínelőket megszégyenítő alapossággal (öcsém, de setét van itten, menjünk inkább inni
) megvizsgálták az helyszínt és rájöttek, hogy nem találtak semmi gyanúsat. Persze ez (lévén tapasztalt kalandozók lévén) erős gyanút ébresztett mindben. Nagy lett ám a meglepetés, amikor kiderült, hogy az áldozat nem más, mint a fiú. (wier lévén az ütőér kitépése (-10 ép, súlyos vérzés) nem vitte annyira padlóra, mondhatni volt vér a pucájában némi öngyógyításra
)
Így hát a fiú élete (és halála) ismét a hőseink kezébe kerül (jaj
). Hogy ne legyen annyira keserű a fiú, elhozták neki anyukáját is a nyomornegyedből. Nagyjából ez volt az a pont, ahol eme szegény asszonykának majdnem sikerült kitörni az nyomorból és eddigi balsors sújtotta életét kicsit szebbé tenni. Mondom majdnem…Sajnos a gyilkos nem szeret hibázni (hja kérem a fene nagy ego hátránya) így hát újra jött. Erre gondoltak a hőseink is, de sajna nem úgy sült el a helyzet, ahogy ők ezt megálmodták az asztal és a jófajta bor mellett. Naja, kalandozó tervez, Km végez
A gyilkos jött és ment. A fiú meglépett, (a félelem kiváltott nála pár idevágó képességet), de a fiú anyja nem volt ilyen szerencsés, vértócsa és egy törvényszolgai jelentés őrzi csak emlékét. No meg néha a fiú álmodik róla, már ha manapság álmodni mer. Itt nem untatnám a kedves hallgatóságot a fránya részletekkel, legyen elég annyi, hogy keserves és álmatlan éjszakák, védekezés körömszakadtáig, eredménytelen kutatás, és ezekhez hasonló napok jöttek és mentek. Az egyik beásott védekezésből vad szöktetésre sikerült akció során az arel-papunkon volt a hátvéd szerepe, aki súlyosan belenézett egy csinos, gyilkos ökölbe.