[Pettyes]

Amennyiben már csak 1 ellenfél marad azt egmondom a gladiátornak és a sötétséget veszem szemügyre. Ha ez olyan, mint amikor a kisgyerek eltűnt félelmében, akkor belegondolok, hogy megint kereshetjük meg, de ha más, akkor a batártól elhívom a lovam, bár a sötétség egy picit bizar érzést kelt, tán nem kell tartanom tőle, de azért eltávolodom a kocsitól.

Egyébként meg kezdem magam elég rosszul érezni.
Ha nincs már a közelbe senki, megpróbálom az erős vérzéseket elállítani, ha tudom és bekötni felületesen, hogy addig se veszítsem tovább életerőmet.

Elkerülöm a sötétséget lehetőségekhez mérten. Közben szitkozódom ezerrel, rendesen összevágták ezek a barmok a hacukámat.

Eltávolodtok a batártól, és a sötétség nem nő tovább, egy pillanatig, mintha sűrűsödni és kavarogni kezdene, majd szép lassan feloszlik. Mielőtt a feloszlana sötétség, a fantom harcosok hirtelen eltünnek, ezzel egy időben egy sikítás hallatszik a bozótosból. Erre a maradék láncingesek egymásra néznek majd szélsebesen eliramodnak a part felé. Eddigre eloszlik a sötétség és döbbenten látjátok, hogy a batár sehol, viszont a befogott lovak maradtak, csak maga a kocsi tünt el. Körülbelül ezzel egy időben meghalljátok Gren hangját a bozótból:
- Segítség!