Elrakom az íjamat, a köpenyt magamra terítem, elő a kardomat és lemegyek megnézni, hogy biztosan halott e a lépcsőn leguruló pap, illetve van e még lent valaki.
A lejáró felé tartva kissé kerülnöd kell, mert tucatnyi tengerész szabályosan felkoncol egy szerzetest előtted. A lejáró sötétjében egy lassan arrébb vánszorgó csuhást találsz dühödten sziszeg feléd, a szemei kénsárgán villognak rád a kámzsa alól. A csípőjéből kiálló nyílvessződ árkot karcol a fába ahogy vonszolja magát, de a kezében kígyókard villan. A hátad mögül hallod ahogy valami becsapódik egy falba. A zaj alapján nyílvesszőnek véled.
__________________
Én mindig itt voltam
És mindig itt leszek,
Körülöttem pusztulnak
És születnek emberek.
Last edited by VérGyöngyTyúk Z; 02-06-2007 at 08:51..
|