[Cassandra]

Érdekes túra volt, az már szent.

Reggel 6:57ig heverésztem az ágyamban, gondolkoztam, hogy elmenjek-e, végül úgy döntöttem megek és 7:11kor már a villamoson ültem.
A rajtot kicsit nehezen találtam meg, egy másik túrázó segített ki. A buszon a néni, akit megkérdeztem, enyhén szólva bizonytalan volt a Szemlő-hegyi-barlang hollétét illetően. De szerencsére végül jó helyen száltam le és kb 10perc keresgélés után némi útmutatásra megtaláltam.

Gyors nevezés, majd már a menetidőt pocsékolva pakolászás, majd indulás. Előző nap kitaláltam, hogy kipróbálom meddig megy futva a táv teljesítése (Emelkedőn nem állt szándékomban futni.). Hát az első pontra viszonylag hamar elértem, a majd 3km-es távot 25-30 perc alatt tettem meg... itt volt közben az egyik legkomolyabb emelkedő.

Aztán elkezdett fájni a(z előző nap elkaszabolt) lábam és maradt a séta. Az út java megeggyezett a BUÉK20-as túra útvonalával, csak épp ellentétes irányban haladtunk. A Hármashatár-Hegy után egy nagyobb csapat voltak vagy 30an, nem tudom miért, de tőlem kérdezte meg, hogy most merre... elküldtem őket egy irányba, utólag már tudom, hogy jófele, de akkor csak reménykedtem, hogy nem küldöm el őket tök másfele.
Innentől többször figyelték azt, hogy én merre megyek, mint az itinert... olykor, olykor néhány méter után szembetalálkoztunk, mert rosszfele indultam el, de ezt szerintem pár km után megszokták.

Aztán egyszercsak eltünt mindenki a környékemről én fellélegezve, hogy végre nincs tömegnyomor kicsit nagyobb tempóra kapcsoltam... egyszercsak találkoztam egy kutyát sétáltató bácsival, aki valami érthetetlen okból megkérdezte, hogy a túrán vagyok-e. Ez volt az én szerencsém, ugyanis kiderült, hogy negyed órával korábban a többi túrázó épp az ellenkező irányba ment el, úgyhogy épp rosszfele tartok... hát igen az a fránya bal-jobb oldal.

A Nagy-Hárshegyre vezető emelkedőn beért két srác, az egyik vérig sértve érdeklődött, hogy mi bajom vele, ez a 3. túra, amin rámköszönt és csak most köszönök vissza neki. Szegényt felvilágosítottam, hogy valószínüleg legközelebb se fogom felismerni, mert az arcmemórián nem az igazi.

Késöbb, sokadszor is megmásztam az Apáthy-Sziklához vezető kellemes kis lépcsősort.
Majd a Bátori-barlangnál ki volt kötve egy kötél, annak segítségével lehetett leereszkedni a barlanghoz vezető kis fahídhoz.
Ez már utam 4. ellenörzőpontja volt.Az oda vezető úton egy túrázó ajánlatokat tett... mondhatni (plagizálok) megismerkedtem a helyi szatírral.:P

Megállás nélkül "rohantam" tovább az utolsó pontőr alig bírta beleragasztani a denevéres matricát az igazolófüzetbe, mert egy pillanatra se álltam meg.

Korábban már láttam egy ismerős hátat, majd az ismerős alakok egyre közelebb és közelebb kerültek, majd elhagytam őket, de a városban a kis csapat már együtt haladt, még szerencse, mert már nagyon nem tudtam mikor merre, már csak a cél lebegett a szemem elött, nem a fáradtságtól, csak fájdogált a lábam.

Összességében egy jó túra volt, kicsit érdekes befejezéssel. Picit elfáradva ugyan, de 4óra és 20perc alatt értem célba.A célban forró tea várt és egy szék...

A táv20,5 km volt, plusz amit most is rátettem, az nem tudom mennyi lehetett.

És most lopok:
Idei teljesített táv: 110,2 + 20,5 = 130,7km.
Idei teljesített szint: 3658 + 910 = 4568m
(Itiner alapján, elkavarások, miegyebek nélkül. )

És pár fotó:
Az első nagyobb emelkedő eleje:


Az egyik barlang... lövésem sincs melyik.


Ez csak egy kis tájkép, Pesten is vannak még szép helyek, no.


Út menti völgy, csak ne lenne még mindig olyan fene meredek.


Az ominózus kötélpálya: