Egész úton visszafelé szótlanul baktatok a többiek mellett. Leginkább magamban fordulva gondolkodás van az arcomra írva, ám olykor-olykor a csodálatos napkeltében is elvész tekintetem.
A fogadónál Grenhez, mikor mutat a szemem felé:
- Miért mi van? - kérdem tőle.
- Nem, nincs szükség senkire, csak egy kicsit gyenge vagyok. Egy kis pihenés az, ami jót tenne és visszanyerem az erőm hamarosan. Ha nem baj, akkor egyenlőre nem őrködnék - válaszolom Grennek és a többieknek.
Ezután elbotorkálok a szobámig és lepihenek, csak a szükséges dolgok miatt kellek fel, addig igyekszem pihenni annyit, amennyit csak tudok.
Last edited by Chris; 01-30-2007 at 12:18..
|