[VérGyöngyTyúk Z]

Magamban bosszankodok kicsit, aztán félrehúzódok kissé, hogy el tudjanak menni mellettem.
-Úrnő! a Nagyúrnak azért mondja meg, hogy ha jönnek visszafelé szóljanak előtte, mert nem szeretném, ha csak úgy itteremnének. Még a végén baj történne.
Mentek tovább, vagy vártok?
Tovább megyünk.
Tovább mentek, és ahogy a kezed a falhoz ér úgy érzed a bőrszerű anyag hullámzik a tenyered alatt. Szkeptikusan fogadod a nagyúr véleményétr, miszerint biztonságos a folyosó. Épp szóvá tennéd, mikor világos lesz, és egy teljesen szokványos folyosót látsz meg magad előtt. A tenyered alatt ismét szilárd követ érzel. Végigmentek a folyosón, és egy nagy üres terembe találjátok magatokat. A teremben már ott vár titeket a nagyúr és a gyerek. A helyiség egyik oldalán egy beszögellés van, ami a terem többi részével ellentétben vakolatlan téglából van.
Végig kopogtatom a falat.
11 furcsa téglát találsz, 10 körülbelül azon a helyen van, mint abban a helyiségben, ahonnan indultatok. Mivel emlékszel, hogy ott melyiket és milyen sorrendben nyomta meg a kísérő, így követed az ő mozdulatait, és a szembelévő fal egy része hátracsúszik, majd oldalra.

Míg te a falat kopogtatod Alysium magához tér. Láthatóan még gyenge. Ami feltűnik rajta, hogy az eddig ibolyaszín írisze koromfeketévé változott.
(Pettyes: a minuszaid még megvannak, nem gyógyultak meg)

Miután a rés megjelenik az falon, és áthaladtok rajta, egy ahhoz hasonló helyiségbe érkeztek, ahonnan indultatok. Egy férfi vár rátok egy széken ücsörögve, előtte egy asztalkán ott hevernek a fegyvereitek.
- Örülök, hogy látom önöket. Kérem kövessenek - azzal kivezet benneteket az épültből.
Ugyan azzal a kísérettel utaztok vissza a fogadóba, mint amin ide érkeztetek.