[VérGyöngyTyúk Z]

Magamban morgok valamit az elfek gyengye szervezetét emlegetve és teszek még egy kísérletet. Behajlítom a bal karját és a könyökigegébe szúrok a hüvelykujjammal. Ha erre az éles pillanatnyi fájdalomra se ébred fel akkor tényleg kiütötte magát.
Nem, nem ébred fel.
Na ez szép.
-Azt hiszem Alysium-ról egy darabig lemondhatunk és ha nem sikerül valami vajákost kerítenünk akkor tán végleg is.
Felállok és a fegyverrel rendelkező szobrok elé járulok sorban. Tisztelgek előttük ökölbe szorított kézzel:
-Lehet, hogy nem tudom ki vagy, de azthiszem mivel fegyverrel harcolsz megérdemled a tiszteletet.
Megteszed, de látható hatása nincs a dolognak.
-Fény nélkül nincs árnyék.
Motyogom magam elé és a fáklya fényében az árnyékokat nézem a padlón.
- Hyas! Ugyanúgy mint a tűs teremben! Oltsdd el a fáklyát és ha szólok gyújtsdd meg újra. Míg sötét van, csak akkor szólon bárki - a csendre intő szobor felé intek - ha nagy baj van. Két-három percet legyünk a sötétben.
Felkészülök a látásom átállítására és várom, hogy a fáklyafény kihunyjon.
Ha elaludt akkor körbenézek hőlátással a teremben és megpróbálok felfedezni minden lehetségesen fontos dolgot, ha ez megvan akkor vissza próbálom állítani a szemem a "normál" látásra és úgy körülnézni. Elvégre, ha nincs fény-nincs árnyék és tán nem hőlátóknak tervezték a termet.
Igazából hőlátással sem látsz semmi különöset a termen.