Volt mese, volt pár vicces szitu is, de nem akkora nagyágyú, csak amolyan szójáték, direkt félreértés meg minden.
A lényeg egy régebbi csapat töredéket vettünk elő, azt folytattuk.
Hogy értsétek a legutóbbi mesét, kell hozzá némi múltba nézés is:
Volt egy arel pap, akit egy nagyhírű erioni nemesi család üldöz (vérdíj meg minden, mivel apró félreértés miatt megölte egyetlen egy lányukat), aki később csúnyán megrövidített egy emírt (cc 120 arany) valamint bár nem ő volt, de a „szemtanuk” szerint ő hagyta helyben, ölte meg az emír öcsét. (Igaz félkegyelmű volt, de hát családtag, szal jár érte a bosszú.)
Hű társa egy enuszukei harcművész, akit egy megkeseredett mester gyilkosnak nevelt, de az élet "kalandozók" közé sodorta, vesztére, mert az Arel-pap tévedése a fejére is a család bosszúját vonta. A család bosszúja elől szétszéledt a csapat, változó sikerrel. Az elf íjásszal ordani tűztáncoltatók végeztek, a nomád harcost pedig fejvadászok mérgezett pengéi terelték a végtelen vadászmezőkre. Arel pap sajátjai közt lelt menedéket, a harcművész pedig a hatalmas ibarába menekült, a dzsadok közé. Itt lett 5 év szolgálat után az emír belső embere. Minden jól ment, amíg elő nem került az arel pap, aki fejébe vette, hogy jó útra tereli a sötét múltú „halálkezűt”. Nem volt egyszerű, a nagy megmentésből vad menekülés lett, immár az emír kopóival is a nyomukba. Mivel dél egyre melegebb és szűkebb lett (és nem a globális felmelegedés miatt) úgy döntött a dream-team, hogy ismeretlen északra veszik útjukat, a hatalmas kalandok és gazdagság felé. Vagyonuk, az emírtől lopott 120 arany még erionba elfogyott, mert amint betették a lábukat oda, már rajtuk is volt mindenki, akinek legalább egy keze megvolt. A kapuk terére már futva érkeztek, fegyvereik zömét sebesültek és halottakban hagyták. Erigowba már mérgektől sápadtan és koldus szegényen estek be. A helyi arel papság rövid ideig befogatta őket, de nem volt maradásuk, féltek, hogy a kapu üldözőiket is közelebb hozhatja bármelyik nap. Pénzük hiányába beálltak a gyülekező seregbe, hiszen a 14. zászló-háború 1 hónapja már kitört. Hőseink néhány hónap alatt az első sorokba találtak magukat, harcoltak, szenvedtek és túléltek. Az arel pap elveszítette térd alatt egyik lábát, mikor mérges kígyó marta meg és a csík már megindult. Harcias pap lévén tíznagy, később száznagy vált belőle, harcolt mindennel, híre egyre csak nőt. Már kezdett győzelemre állni a helyzet, amikor fáradt seregüket pihent toroni légió rohanta le, bizony a legendák szerint az arel pap egyedül tartotta órákig az egész toroni balszárnyát! ( az igazság az, hogy egész 3 percig bírták csak a rohamot
) Mélyen az ellenség vonala mögött rekedve azt tették amihez egyedül értettek. Bajt okoztak, ezúttal kivételesen főleg az ellenségnek
Végül elcsigázottan, törött, elkopott és hiányos fegyverekkel egy másik szabad csapatba botlottak, akikkel együtt merész támadást indítottak egy fogoly tábor ellen. Itt a legendák szerint az arel pap puszta kezével tépte ki a tharr főpap szivét és kergette szét a toroni sereget, meghiusítva a gaz démon idézést. (a valóságban valóban letámadták a tábort, de a támadás totális kudarcba fulladt, az arel papot megvakította egy méreg, némi izzó vér varázslat miatt ki is gyulladt de rendesen
csak az „elnyűhetetlen” harcművész húzta el a csata sűrűjéből (törött bordákkal és sánta lábbal)
Mivel az arel-pap büntibe volt (nagy árkánum ugrott) istennőjénél a bizonyos lányka megölése miatt, így isteni sugallatra, vakmerően letámadott egy toroni kézen lévő már ostromlott városkába álló tharr templomra, hogy elhozza a főpap fejét. Sajna nem sikerült a legfényesebben, hajszálon is, de elbukott a harcban, a tharr pap is súlyosan megsérült. Itt kegyetlenül megkínozták annyira, hogy gyengülő hitét is sikerült megtörni. Kínos helyzetéből a helyi morgena földalatti mozgalom mentette ki, persze nem hirtelen ötlettől vezérelve. A sötét Hölgy őt akarta. És meg is kapta…
A város eleset az északi ostromlók nyomása alatt (a többi jk ott volt köztük) így az „arel-pap” újra hősként tért meg övéi közé.
A harci sikerek tucatjai után élő legenda lett az arel-papból (még ha már titokban morgena papja is lett közben). Sajna annyira nagyra nőtt, hogy a toroniaknak muszáj volt tenni valamit. Démont idéztek (ezúttal tényleg) és elküldték a papért. Hősi harc volt, de alulmaradt végül.
Arel (morgena) dicső papja tharr papjainak fogságába került...súlyos két év fogság és kínzás lett belőle, mire társai (némi Morgenás segítséggel) kiderítették hova került és elhozták őt onnan.
Az elhozatal sem volt egyszerű (ez volt most a hétvégén) mivel a toroniak azért alap készültségen sem kispályások. (egyenlőre a csapat nem sejti, hogy a Morgenások sokat áldoztak a fogoly kiszabadításáért, 1 helyett 2 északi bajnokot ajánlottak)
A szabadítás sikeres volt, Arel-papunk visszatért, de észak két nagyágyúja, egy igen tapasztalt embervadász és Ranil Bajnoka is odaát maradt…
Jelenleg észak ügyének szentelik erejüket és egy titokzatos gyilkos nyomába eredtek, aki már tucatnyi ügynököt segíttet át a másvilágra, Darton elé.
Arel (Morgena) papja 7 Tsz (jk)
Harcművész 6 Tsz (jk)
Darton paplovagja 3 Tsz (új jk)
Rowoni zsoldos 4 Tsz (régi-új jk)
Noir (Morgena) papja 6 Tsz (njk)
Doran magisztere 10 Tsz (njk) (Morgena hitű)
Egyenlőre nem sejt senki semmit gyanúsat, akik nem tudják a morgenás vonalat. Arel pap egy háborús hős, mostani furcsa viselkedésére pedig a két év fogság és kegyetlen kínzások adnak elégséges magyarázatott (ezeddig).