[Massza Rex]

- És ki prúbálja ki...? (közben magamhoz veszek egy égő fáklyát és neki iramodok. Tempósan gyaloglok a fáklyát fejem fölé tartva (de ha bármi "ilyesztő" történik, akkor kilövök előre és futok lélekszakadtamból))
(közben Dartonhoz fohászkodom magamba, hogy segítsen)
Ahogy elindulsz a mennyezet felöl surlódó hangra leszel figyelmes, kő surlódik kövön, és arra tippelsz, hogy a mennyezet elindult lefelé, mert a hangok ha lassan is de közelednek. Ahogy begyorsítasz, fölötted a mennyezet is egyre gyorsabban közeledik feléd, még mindig nem látod a folyosó végét.
"Csináld vagy ne csináld, de ne próbáld" - magyarázta mindig az arína möster, így hát összeszorított fogakkal és behúzott fejjel futok oly gyorsan, mint még soha...
(Óh Dartun írtem ín a poént, de must ha löhet inkább irjek oda...)
Minél gyorsabban futsz, annál gyorsabban zuhan a kő lefelé. Szinte biztos, hogy nem érsz át időben.

Utánna üvöltök Farkas-nak:
-Állj meg és bízz az istenedben! Ha hiszel bene nem lesz bajod!
Próbálok minél több meggyőzőerőt sűríteni a hangomba.

Megfordulni már késő...el KELL érnem a végét...nem zuhanhat az egész mindenség a nyakamba, óóó micsoda nemtelen halál, Dartonra ez nem lehet igaz...izomszakadtamból rohanok tovább, közben örülten kacagok...
A mennyezet tovább gyorsul feléd, és még mindig nem látod a folyosó végét. Már csak egy karnyújtásnyi van a fejed és a kőtömb között.
Úgy hát...egy igazi bajnokot csak szemből érheti a halál, hisz sosem hátrál. Hanyatvágom magam, hogy szembe forduljak a plafonnal.
- Dartonra, szít típlek ha kell puszta öküllel!!! (ordítom és vicsorgok akár a farkas) (gondolatban kérem az összes pyarr égit, hogy segítsen harcomban)
Lefekszel a hideg kőre, és nézed ahogy a kőtömb közeledik, majd mikor már jó ideje mozdulatlan vagy, meg áll a mennyezet, épp pár centire az arcodtól, majd elkezd emelkedni. Nem emelkedik vissza a helyére, csak annyira, hogy kényelmesen fel tudj állni, ha akarsz.
- Gyáva...mormolok el egy szitkot a mennyezetnek...(gondolatba hálát adok az égieknek a segítségért) felállok és leporolom magam. Kicsit lazítok az izmaimon, eléggé görcsösek lehetnek, majd megnézem látom e a többieket.
Látod őket valahol a folyosó másik végén, de messzi vannak.
Nos, ideje megtudni, jó felé jöttünk e. Folytatom utam, kidülesztett mellel kényelmesen lépkedve.
A mennyezet a helyén marad, minden probléma nélkül éred el a folyosó túlfelét. Ahol egy kilincs nélküli kőajtóval találod szembe magad, amire valami furcsa vésett lapokkal telipakolt tábla van erősítve. A vésetek itt nem olyanok, mint az előző teremben, ezek inkább úgy festenek, mint egy kép darabjai. (Az emlegetett képet, mindenki megkapta e-mailben.) Az ajtó előtt egy ugyan olyan nagyobb kőlap van, mint amit a folyosó elején is láttál. Mikor rálépsz, a mennyezet elindul felfelé, majd egy idő után megáll, és ismét csak sötétséget látsz magad fölött.