[Chris]

Napnyugta után egy fertályórával, címer nélküli fekete hintó gördül a fogadó elé. A kíséretet képező három vörös-fehér ruhába öltözött harcos közül az egyik besiet a fogadóba, és értesít a nagyurat, hogy a hintó előállt.
Mindnyájan készen állltok az indulásra. Az úr, az úrnő, és a gyermek is sötétkék-ezüst, gazdagon redőzött ruhát visel, és festett porcelán maszkot. Az eddigiekkel ellentétben, most minhármójuk haja hófehér. Beszállnak a hintóba, ti pedig felszálltok az addigra már elővezetett hátasaitokra. Rövid út után megérkeztek az egyik elzárt negyed kapujához, ahol az őrök kérdés nélkül engednek titeket tovább. Ahogy beértek a negyedbe, ámulva nézitek az égfelé törő, aprólékos gonddal épített márványcsipkés palotákat. Körülbelül félóra után érkeztek meg egy kovácsoltvas kapuhoz, ahol a hintó megáll. A posztoló őrök kinyitják a kaput, és utat engednek nektek. Az épület előtt elterülő kavicsos udvaron, már számtalan hintó áll. Nevetés és zene hangjai szűrődnek ki az éjszakba.
Amint a nagyúr és a családja kiszáll, az egyik kísérő elkezdi vezetni őket az épület felé. Egy másik kísérő elétek lép, és megkér titeket, hogy kövessétek. Egy hátsó ajtón keresztül mentek be az épületbe, majd sok kanyar, folyosó és lépcső után egy pince szerű helyre értek. Megkér, hogy itt várakozzatok, míg vissza nem tér, utána távozik.
(Alysium: jól kivehetően hallod, hogy elfordítja a zárban a kulcsot, majd elsiet)
A helyiség kicsi, félhomályos, nyirkos és teljesen üres. Rajtatok kívül nincs benn senki.