[aúú]

Elmegyek és bekopogok a Nagyúrékhoz.
Az úrnő szól ki, és kérdezi meg ki az, majd a válaszod után kinyitja az ajtót.
- Mi történni? - kérdi.
Meghajolok előtte:
-Bocsánatát kérem Úrnőm, de szeretnénk pontosabban tudni az újévi bálról, hogy megfelelően biztosíthassuk az Önök védelmét.
- Jönni be és kérdezni - mondja, azzal szélesebbre nyitja az ajtót, majd mután beléptál becsukja.
A szobába lépve gyorsan körbepillantok, majd meghajolok a Nagyúr felé és az Úrnő közvetítésével megkérdezem:
-Nagyúr, hogy védelmezzük meg, ha nem lehetünk önök mellett? Említette az Úrnő, hogy a biztonságukért a bálon a vendéglátó felel, na de mettől és meddig? Hiszen ha nem ihetünk magunkkal fegyvereket, akkor még az odaúton sem leszünk képesek úgy megvédeni ahogy fegyvereinkkel. Mit tegyünk? Ha fegyver nélkül és Önöktől elválasztva kell lennünk akkor se odaúton sem a bálon sem visszafelé nem garantálhatjuk a sértetlenségét.
- Fegyvert tudni vinni magukkal, te ne előszedni és kérkedni vele, mert azt nem illeni. Aki nem ember, annál a fegyver legyen eldugva, aki ember, annál lehet fegyver. A megvédéssel a bálban már nem lesz gond, a vendéglátó lenni megbízható. A mérgek okozni gond, azt maguknak kitalálni, hogy védekezni. Az itteniek nem nagyon látni nem embert nem rabszolgának, ezért lenni jobb, ha azt hiszik rabszolga, így megspórolni sok kérdés és probléma. Viszont kerülni a provokációt, akár mint kezdő fél, akár mint áldozat! Az lenni az egyetlen amivel veszélyt hozni mindenkire. A nemeseket mégúgy kerülni, nem kell velük semmilyen kontaktus.
Meghajolok ismét.
-Értem Nagyúr. Igyekszünk megfelelni az elvárásoknak.