[Chris]

- Nos a tudásomban, ismereteimben bízok, legyen akkor a tanító szerep. De ez esetben kicsit egyeztetni kellene Ryellel, hogy ha külön jönnek a kérdések, egyet mondjunk. Így legalább a "famor" távollétében valamennyire én is képviselhetem a csapat érdekeit, persze a kasztom keretei közt.

- Ez jó ötlet - pillantok az Atya felé - Mit szeretne velem egyeztetni? - kérdem, és várom, hogy sorolja a témákat.

Feran és Tömzsipöröly nyugtató szavai és becsület emelő szonoklatai kicsit enyhítenek az állapoton, de nem teljesen oldják fel ezt.
- Akkor amolyan szótlan testőrt kellene alakítanom, gondolom... csak éppen a testőri tisztelet hiányával... - gondolkodom hangosan, csak hogy megerősítést kapjak.
- De mi van akkor, ha Ryel, akarom mondani Delorach Úrnő rangjabéli akar tőlem valamit, ha más magasrangú akar valamit, mondjuk megölni, csak úgy heccből, ahogy mondták... - elgondolkodtató és sokat mondó kifejezés ül ki az arcomra, résnyire húzott tekintettel és egy kis mosollyal és nem is fejezem már be a mondandóm.

Egy pár másodperces várakozás után elindulok a kabinomba, leveszem a fegyvereim és gondosan összerakom a cuccaimmal, majd az Atya holmijához teszem őket, remélhetőleg, hogy ő hozhat magával mindent. Rendbeszedem magam, ahogy kérték, tiszta ruhát veszek fel és felmegyek vissza fedélzetre, ám immár Delorach Úrnő mögé lépve és a hajó közeledtével lesütve tekintetem állok és várom a fejleményeket.

Dharnak:
- Ha nem vagy tiszteletlen, és nem sérted meg a nálad magasabb kasztban lévőt, akkor nem adsz okot, arra hogy bántson, csak úgy meg nem tehet valaki kárt a tulajdonomban az én engedélyem nélkül. Szóval ha jól játszod a szereped nem lehet baj.

Ryelnek: - Nos elég sok mindent. Mikor és hol kerültem kapcsolatba a családdal, mióta vagyok tanító, hol éltem, kiket ismerek a családból, stb. Nem tudom mekkora a birtok, de lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha én is ott éltem volna.

Az Atyának:
- A családja már generációk óta a családom szolgálatában áll, és a birtokon laknak, a központi épület egy félreeső részében. Mint ahogy az apja is, Ön is a család tanítója, és tanácsadó. Ön tanított engem, az öcsémet, és a bátyámat. Erre az útra azért kísért el, hogy elláson tanácsaival az Ifinben lebonyolított kereskedelmi tárgyalások során. A tárgyalások a családom által előállított borok minél kedvezőbb eladását célozta meg. A neveket, helyeket, és egyéb kérdéseket a megbeszélés után pontosítjuk. Kérem addig gyüjtse össze mire kíváncsi még.
- Ha már itt tartunk - pillantok Feranra - van-e olyan bor a hajón, amit az állítólagos családom készített?
-Talán két-három kissebb hordóval. -vonja meg a vállait Feran - Ellenőriztetem a kapitánnyal. Mindenesetre nem is szükséges, elvégre a "mintákat" a leendő ügyfeleknek vihettétek. Most meg hazafelé tartasz a jó üzlettel elégedetten. Ha akarja akkor a kapitányuk adja meg a helyet és később "küldesz" neki bort.

Ferannak:
- Lehet, hogy nem fontos, csak úgy eszembe jutott... - legyintek.
-Esetleg pár hordóra, vagy ami akad és szoktak vele toroniak kereskedni, ráfestjük a "családi címereteket" Mondjuk egy-két üres boros hordóra. Így ha átvizsgálják esetleg a hajót akkor "találnak" bizonyítékot a kilétedre.