[Pettyes]

Alaposan és leplezetlenül tetőtől talpig végigmérem, de nem mozdulok.
- Farkas vagyuk, a köleti vadon oroszlánja, Razdag várus arínájának kítszeres bajnuka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúhatnám. Na, így ösmernek a nípek az assziszok küzt.
- Te hunnan jüttél, mihez írtesz?
Nem zavarja, hogy végigméred, ő is szemügyre vesz titeket.
- Helyi vagyok. Leginkább a fegyverforgatáshoz értek. Ha befejeztük a beszélgetést, belefognék a szolgálatba.
Nem szólok egy szót sem, én is csak végigmérem az alakot. Kicsit gyanakodva, hisz a semmiből jött egyszercsak ide. Nem tudjuk, hogy mik a szándékai, bár valószínűleg a nagyúrék megbíznak benne, így nem kérdezősködök ezirányban.
- Az én nevem Alysium - intézem mondandóm felé.
- Szóval fegyverforgató. Milyen fegyverekhez ért? - kérdem tőle.
- Esetleg egy bemutatót láthatnánk? - kérdem.
- Megbocsásson, csakhogy megtudjuk mit tud és itt van egy bajnokunk, aki örömmel állna eme kihívás elé.
- Sose számoltam hányféle fegyverhez értek. Nem vagyok cirkuszi látványosság - itt szünetet tart - Az úr megbízik bennem, ez legyen elég önöknek. Most pedig hálás lennék ha megmutatnák a szobámat...
- Értem, szóval Ön úgy tartja, hogy cirkuszi mulatság az, ha kiváncsiak vagyunk, vajon mit tud az új ék, akiben nekünk is meg kellene bízni ahhoz, hogy tökéletesen működjön a védelmünk - kérdem, miközben megrázom a fejem.
- Reméljük, hogy nem lesz semmi gond, ami a kárunkat okozhatja -válaszolom, kicsit sandítva az új jövevényben, aki számomra nem vívta ki a bizalmat, bár igaz nekem sem sikerült mindenkinél elérni ezt, így csak megvonom a vállam és visszamegyek a szobába, megnézem Stancilt, hogy azóta jobban van-e. Ha még mindig rossz állapotban van, akkor megkérdem Morelt, hogy mi a helyzet vele.
Nem szól semmit a reakciódra, láthatóan hidegen hagyja, hogy mit gondolsz róla vagy mit nem.
Stancil még mindig nincs magánál.
(Morel majd válaszol, ha Chaos megjön...)
- Ejha, hugy oda ne ruhanjak. Lehet, hugy a Nagyúúú megbízhik bönned, de én nem. És amíg nöm bízok meg bönned, addig nem is vídem a segged. A falka nöm szeretí a különcöket...(válaszát meg sem várve eldübörgök a fogadós felé kérni egy szobát ennek a beképzelt majomnak, ha jó a füle, és érti az asziszt tanulhat pár haza általános káromkodást is...)
Az arcáról nem lehet leolvasni, hogy értette-e vagy hallotta-e, úgy általában egy kődarab kifejezőkézségével rendelkezik mimika ügyileg, legalább is úgy mutatja.
A foagadós átadja neked a szobakulcsot, és elmagyarázza, hogy melyik szobához tartozik.
Miután visszatértem oda adom a kulcsot az új fiúnak, morgok hozzá valami "arra van a szobád..."
Biccent feléd morog neked valami köszönömfélét, utána elindul a szobába.
Majd megkeresem Grent, mert még van kérdésem felé.