Gámentzy Eduárd
Lovaim visszatérnek
Lovaim mindig visszatérnek,
Nem tűrnek kötőféket, ostort!
Keserű füveket legelnek,
Tenyérből cukrot egy se kóstolt!
-Visszatérnek, mert ők neveltek.
Nem rabnak,…gyengének! –Szabadnak!
S ha arcom kezembe temetem,
Tudom sokáig úgyse hagynak!
Eljönnek értem,…testvérükért,
Hogy összerezzen az éjszaka,
Ha meghallja a nagy dobogást,
-Amikor indulunk haza!
Felhők foszlott hátán taposva,
/Parazsat viszünk eleségül, /
Belerúgunk a csillagokba,
-Úgy,.. hogy a Föld is beleszédül.
|