[Ditke]

A füvesember

Egyszer régen egy országban élt egy füvesember. Volt néhány gyereke, akiknek etetése, itatása, ruháztatása nagyon sokba került. Az apa a hegyekben fuféleségeket gyujtött, ezt árulta a piacon. A kapott pénzbol tartotta fenn családját.
Egy napon egy állami hivatalnok ellenorzokörutat tartott a városban. Látva a füvesember szenvedésselteli munkáját, megsajnálta ot, kerek ötven ezüstpénzt ajándékozott neki, és elment. A füvesember vett két ökröt, hogy legyen mire málháznia a sok begyujtött füvet. Továbbra is úgy élt, mint eddig. Néhány év múlva az államhivatalnok újra ellátogatott a városba ellenorzokörútjára. A füvesember helyzetét most is hasonlónak látta, száz ezüstpénzt ajándékozott neki és elment. A füvesember most négy ökröt vett, s továbbra is szegényen élt. Újabb évek teltek el, az államhivatalnok a megszokott körútját járta, megállapította, hogy a helyzet mit sem változott.
"Bár én segítettem, mégsem állt be változás" - gondolta. Egyetlen fillért adott csupán és elment. A füvesember a pénzt egy ládába dobta, és ott is hagyta.
Történt egy napon, hogy egy halász horgot akart venni a piacon, hiányzott azonban egy fillér a horog árához, így nem tudta megvenni. Lám milyen értékes is egyetlen fillér! Elindult, hátha sikerül valahol megszerezni a hiányzó pénzt. Így jutott el a füvesember házához.
"Nekem van egy fillérem"- gondolta a füvesember.
- Járj szerencsével - mondta a halásznak, és odaadta a fillért.
- Mivel leköteleztél, adok neked egy halat - köszönte meg a halász és elment.
Amikor a füvesember kiszedte a hal beleit, egy jókora drágakore bukkant a hal gyomrában. Egy napon és egy éjszakán át immádkozott, hálát adva az isteneknek szerencséjéért. Nagyon gazdag ember lett.
Amikor a hivatalnok újra a városba látogatott, a füvesember meghívta magához és gazdagon megvendégelte. A hivatalnok erosen elcsodálkozott a gazdagság láttán, s annak okát tudakolta. A füvesember elmesélte neki történetét, amit oszinte örömmel hallgatott.
Ok ketten barátok lettek.

/tibeti mese/