Egyik versemet én is megosztom veletek, nekem tetszik, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket...

Küldj egy mosolyt…

Emlékszem, mikor először megláttalak,
Csillogó szemedben ragyogott a nap.
A boldogság fényét sugároztad belém,
Megéreztem hamar, mit sugallsz felém.

Róttuk az utat, kéz a kézben folyton,
Majd huncut mosolyod izgalomba hozott.
Csicsergő hangod a lelkembe fészkelt,
Törékeny lelked értem élt és féltett.

Öleltél szorosan, hogy örökké maradjak,
Soha nem akartam, hogy tőled elszakadjak.
De létünk formája hullámzó víztömeg,
Feltör a felszínből, majd eltűnik végleg.

Most is csillog szemed, amit, könnycsepp ékít,
Majd kibuggyan s arcodon, fut végig.
Végső csókod, köldökként köt össze,
Aztán szeretlek pecséttel, zároljuk végleg.

Utolsó szó, mely leheletként távozik,
Szíved körül forró öleléssé változik.
Látlak még, de halványul a horizont,
Alá száll a jó öreg napkorong.

Hiába szólítasz s kiáltod nevem,
Mulandóság ellen sosem volt győzelem.
Ha a magasba nézel és látsz egy csillagot,
Küldj egy mosolyt, valahol ott vagyok…