[Massza Rex]

Beosztom magam az Úrnő kíséretébe, egyedül nem mászkálhat a városba.
Jó hosszú sétára indulnak, más negyedeket is megnéznek (valami lepukkant helyet, meg egy olyat, ahol magas cölöpökre építették a házakat), a gyerkőc láthatóan nagyon élénk és érdeklődő sokat rohangászik, és fecseg (amiből egy kukkot sem értesz). Jóval napközép után az egyik elzárt negyed kapuja előtt a gyerek hisztériázni kezd, és igyekszik bejutni, de az őrök nem engedik. Az úrnő vitába keveredik az őrökkel egy általad ismeretlen nyelven, de nem azon, amin a gyerek csacsogott. A gyereket alig-alig sikerül elcipelni a kaputól (meg is lepődsz, hogy milyen erő van benne), aztán egész vissza úton duzzog, és nem hajlandó megszólalni, csak komoran lépdel az úrnő mellett.
Próbálok testőrként létezni, figyelek minden felé, mogorva képet vágok, hátha elijesztem a kevésbé rutinos rablókat. A más nyelven való csacsogásra nem figyelek, megszoktam már, hogy érhetetlen nyelveken beszélnek körülöttem. Ha az Úrnő nem szól hozzám, akkor szó nélkül leszek végig.
Észreveszed, hogy mikor a szegényebb negyedbe értek, sokan megbámulnak titeket, főleg az úrnőt, egy-két gyanúsabb alak elsopfordál mellettetek, de senki nem próbálkozik semmivel. Az úrnő nem adja jelét, hogy társalogni óhajtana veled. A gyerek duzzodásán kívül rendben visszaértek a fogadóba.