Azok is fölkapták Bíró Jánost a levegőbe, és éljenezték:
- Éljen, éljen, új királyunk van!
Azok is enni kértek tőle. Azt feleli Bíró János:
- Menjetek amazokhoz, van ott mit enni!
- Nem megyünk mi oda, felséges királyatyánk. Itt van ez az ezüstpálca, csapjál rá erre az ezüstasztalra, nekünk is lesz mit enni!
Úgy is lett. János rácsapott az asztalra. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. A legmagasabb rangú tiszt itt is János elé áll, és elvezeti az istállóba, s mutatja a lovat. Az első istállóban rézszőrű paripa volt. Ebben az istállóban egy ezüstszőrű. János kiadta a parancsot, hogy a lónak szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak, míg ő ide vissza nem jön. És kérdezősködik, hogy van-e valami látnivaló még.
- Van bizony, felséges királyom! Itt van ez az ajtó, itt az aranyvilág! Ott van a zacskódon az az aranykulcs, avval kinyithatod!
Amikor oda bement, ott is fölkapták, a levegőbe emelték, és éljenezték:
- Éljen, éljen! Új királyunk van!
És kértek tőle enni.
- Menjetek oda be, abba az előbbi világba, van ott mit enni!
- Nem megyünk mi oda, felséges királyunk! Itt van az aranypálca, csapjál arra az aranyasztalra, lesz nekünk is mit enni akkor, amennyi csak belénk fér.
Úgy is lett. János rácsapott az aranyasztalra az aranypálcával. Különbnél különb ételek és italok termettek az asztalon. Kihívták azután az istállóhoz, és megmutatták neki a sárkány lovát. Gyönyörű szép aranyparipa volt. János kiadta a parancsot, hogy szemenszedett búzát és szűrt vizet adjanak neki. Egyenek, igyanak, amíg ő a három világból vissza nem tér.
- A legnagyobb békesség és csendesség az óhajom!
Akkor elköszönt tőlük. Úgy eltöltötte itt az időt, úgy elmászkált ezekben a világokban, hogy már majdnem jó este volt, amikor innen elszabadult. Maga elé kapja a birkákat, és hajtja hazafelé. Meghallotta a királykisasszony a furulyaszót, már jó előre elibe szaladt.
- Adjon Isten jó estét, kedves juhász bácsi!
- Adjon isten jó estét, felséges királykisasszonyka.
- Hajtja haza a birkákat, juhász bácsi?
- Hajtom!
Meglátja a királykisasszony a gyűrűt, megint odasimul a juhászlegényhez, és kéri tőle szépen:
- Tessék nekem adni, juhász bácsi, azt a gyűrűt!
A juhászlegény jobban sajnálta az aranygyűrűt, mint az előbbieket, mert szebb gyűrű volt. Nem akarta adni. De a királykisasszony addig csavargott mellette, hogy elszakította minden sallangjától, és az ujjára húzta. Gondolta a juhászlegény: ha elkaptad, legyél vele boldog, nem fogok veled huzakodni érte. És ekkor a királykisasszony azt mondja a juhászlegénynek:
- Kedves juhász bácsi, nagy újságot mondok magának. Holnap a legidősebb nénémnek a zsebkendője ki lesz tűzve tíz méter magasba. És ki van hirdetve a világnak minden részin, vitézeknek, szegényeknek és boldogoknak: aki felugrat érte bármilyen állaton, a felséges királyatyám hozzá adja feleségül. Tessék szíves lenni sok zabot adni a szamarának. Holnapután középső néném zsebkendője lesz kitűzve, a harmadik nap az enyém. Ha jól fogja zabolni a szamarat, mikor az én zsebkendőm lesz kitűzve, hátha el tudná kapni a juhász bácsi. Akkor én magának a felesége lennék!
- Jól van, királykisasszonykám!
Elmegy haza a juhász, ott várja már a király. Nagy összejövetelt tartott arról, hogy a királynak olyan juhásza van, amilyen a földkerekségen sincs több. Megmentette az országot a sárkányoktól. Mondja a király a juhászlegénynek:
- Fiam, kitöltötted az esztendőt! Nem azt a bért kapod tőlem, amit kiszegődtél, hanem százszor annyit. Még attól is többet. De most tégy eleget királyi szavamnak. Maradj még egy évet. Ezerszer annyit fogok neked fizetni arra az évre, mint amennyit most kaptál!
A fiú elfogadta az ajánlatot, gondolta, hogy a kedves szüleinek is jó kis összeget fog megszolgálni; abból most már meg fognak élni.
Úgy is történt. Másnap reggel kihajtja a birkákat.
A királykisasszony, mielőtt ő kihajtott volna, egy nagy kosár zabot vitt a szamárnak, hogy majd jól tudjon ugrani. Azt mondta a királykisasszony a juhászlegénynek, hogy gyakorolja odakint a legelőn a szamáron az ugratást, mert a harmadik nap az ő zsebkendőjét tűzik ki, s ő nagyon-nagyon szeretné, ha azt a juhászlegény kapná le a szamárral.
Kihajtja a juhokat a legény, s elmegy egy kicsit körülnézni a világában. Kivezette a rézszőrű paripát, fölnyergelte.
- Ej, kedves gazdám - mondja erre a ló -, de sokat hajtott éhen-szomjan az a kutya sárkány!
- Ne félj, kedves lovam - feleli Bíró János. - Szemenszedett búzát adatok neked, és hozzá szűrt vizet inni...--->
|