[Pettyes]

A fogadóban kicsit körbenézek, meg van-e a védelem a Nagyúréknál, majd eszek egy keveset a saját étkészletemből, egy időre elment a kedvem a fogadósok kosztyjától. Megfogom a lovam és visszalovagolok a tornyokhoz. Bekopogok az ajtón, majd üdvözlöm, aki ajtót nyit.
- Üdvözletem - hajtok fejet bárki elött is, aki ajtót nyit.
- Úgy hallottam, hogy itt jóképességű varázstudók élnek és hasonló tanítványokat képeznek.
- Szeretnék beszélni egy illetékessel, aki tudna nekem esetleg segíteni.
Ha intézkedik, akkor megköszönöm a segítségét.
Egy középkoru férfi nyit ajtót neked.
- Milyen ügyben? - kérdezi.
- Először is, ha adna nekem tájékoztatást, hogy a magisztrátus mely tudomány nagy képviselői? - kérdem a férfit.
- Szeretnék egy olyan emberrel beszélni, akivel esetleg lehet üzletet kötni. Ha olyan tudás birtokában vannak, amire nekünk szükségünk lehet, akkor talán tudnának segíteni és talán sikerül a fizetségben is megállapodnunk - válaszolom a férfinak.
- Először is értenek Önök a térkapukhoz? Esetleg valamelyik mesterük járatos ebben a tudásban.
- Beszélnem kell egy feljebbvalómmal. Itt várjon meg - mondja, azzal elsiet, az ajtót becsukja előtted.
Körülbelül ekkor ér oda hozzád a nagyúr és a családja.
Üdvözlöm a Nagyúrékat. Elmondom, hogy megpróbálok előkeríteni egy olyan személyt, aki képes egy kapuval lerövidíteni az utunkat. A kérdés csak az, hogy mennyibe is fog ez kerülni. Elmondom nekik, ha érdekli őket, amely keveset megtudtam erről a helyről, persze csak ha érdekli őket.
Körülbelül negyedóra múlva visszatér a férfi, és kissé meglepődve veszi észre, hogy néggyel többen vagytok. A nagyúrék fel fordulva megkérdi:
- Önöknek miben segíthetek?
- Mi jönni vele megbeszélésre - válaszolja az urnő, az elf felé biccentve.
- Rendben. Kövessenek - mondja, azzal bevezet titeket az épületbe.
Egy nagyobb mozaikpadlós, komor, félhomályos előtérbe léptek be először, után egy dolgozó szobába vezet titeket, ami sötét tónusú, vaskos, fából készült búrorokkal van berendezve, és tekintélyt parancsoló.
- Foglaljanak helyet, mindjárt jön a magiszter - közli, azzal elsiet.
Négy szék van, és Gren úgy dönt ő állva marad. A többiek leülnek. A székek az asztal előtt vannak, ami mögött egy karosszék és egy csukott ajtó látható.
Kisvártatva nyílik a szembelévő ajtó, és egy szikár, magas, őszhajú, kortalan arcú férfi lép be rajta. Kissé meghajol az úrnő felé, aztán helyet foglal.
- Milyen ügyben kerestek fel? - intézi hozzátok a kérdést.
Miután látom, hogy rám várnak gyorsan észbekapok. Felállok és biccentek én is a magiszter felé.
- Üdvözöljük uram. Bocsássa meg, hogy megzavartuk a sok teendője közepette. Azért kérettük ide Ön, mert azt hallotuk, hogy egy igen neves iskola az Önöké és talán segíthetnek nekünk célunk elérésében. A Nagyúr - tárom a karom a Nagyúr és családja felé - és mi a kísérői szeretnénk elérni minél előbb a célunkat, amit talán egy az Ön által nyitott kapu segítségünkre is válhatna. Természetesen a javadalat Ön határozza meg és nekünk az árat meg kell beszlnünk, de biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állapodni és mindkét fél jól fog járni.
- Ha esetleg nem eme szak nagy mesetere, akkor esetleg ajánlatát szívesen vennénk, ha ismer egy olyan embert, aki segíthetne, illetve a másik dolog, hogy valaki kellemetlenül inzultálja a Nagyurat és családját. Esetleges felfedésükben is segítségünkre lehetne, természetesen ezt is megfelelő jutalmazással, ám itt a probléma az, hogy ellenünk kilétét homály fedi, nem sok nyomunk van, csak egy elfogott orgyilkos, de úgy gondolom, őt bárki felbérelhette és nekünk ennek a bárkinek a személyének felfedése lenne a másik célunk.
Miután befejeztem a mondandómat, azután leülök várom a beszélgetés további menetét és reménykedem benne, hogy nem mondtam semmi olyat, amit nem kellett volna, ugyanakkor elég információt ahhoz, hogy a tárgyalás megkezdődhessen, bármelyik felvetésünkről.
- Jobb helyre nem is jöhettek volna. Nagymultú intézményünk a tér- és síkmágiát tanulmányozza, valamint tanítja beavatottjai számára. Megfelelő összegért, amit később megtárgyalunk, eljuttatjuk önöket a megfelelő helyre.
Az ellenségeikkel kapcsolatban nem tudok segíteni, velük maguknak kell boldogulniuk.
Hova szeretnének eljutni?
A nő fordít, majd a nagyúr válaszol, ezután a magiszter ezt a választ kapja:
- Yankar az uticél.
- Hmmm... Yankar... - gondolkodik el a férfi - Hány főről lenne szó?
- Nyolc ember és hét hátas.
- Százötvenkét arany.
(Ahogy belegondoltok, épp csak drágább, mintha nyilvnos kaput használnátok.)
- Rendben. Holnap napközép előtt nem sokkal visszajövünk. Megfelel így?
- Várom önöket - mondja a magiszter mosolyogva.

A fogadóba visszatérva a nagyúr megkéri Deneirát, hogy beszéljen a kapitánnyal, hogy csak eddig utaztatok, és tovább nem tartotok igényt a szolgálatára, és köszönitek, hogy elhozott eddig.