[Deni]

*A fogadós lelkesedése engem is felráz kicsit és már eleve jókedvvel indulok az estének. Amikor meghallom Farkas kurjantását és látom invitáló kalimpálását, felnevetek -rég láttam már ennyire vidámnak- majd csatlakozok hozzá és ott költöm igencsak finomnak ígérkező vacsorámat. Amíg a többiek a környéket járják, addig én a fogadóban múlatom az időt, elvégre valakinek itt sem árt lennie. Látom, hogy a mi kis bajnokunk bőszen kacsingat a hölgy felé így inkább visszavonulok a szobámba, ahol egy picit elnyúlok az ágyon. Élvezem, hogy friss, puha és bőven van hely rajta -ennyire tán még soha sem értékeltem egy ágy ezen tulajdonságait- . Pár percig bámulom a plafont, majd az ablakhoz lépve kinézek rajta (nem tudom, hogy éppen milyenek a látási viszonyok, mennyire van este), hogy milyen környéken is vagyunk.*
Késő délután van, még nem sötétedik. Az ablak a nagyúr kérésének megfelelően a belső udvarra néz, ami nem nyújt nagy látványt.