[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor kitör a vihar magamban imádkozom, aztán a fedélzet alatt a belső folyosókon elmegyek a lovakhoz és próbálom megnyugtatni a pónim és a többi lovat, ha tudok akkorelindulás előtt szólok Alysium-nak, mert talán többet ét az állatokhoz mint én.
Nehezen közlekedsz a hajón. Kissé útban is vagy időnként a legénységnek. A lovakhoz leérve látod, hogy nagyon nyugtalanok. A te jelenléted sem sokat segít a helyzeten.
Ott maradsz lenn, pár óra múlva reccsenő-surlódó hangot hallasz, utána víz kezd szivárogni befelé, kis idő múlva már ömlik. A lovak teljesen megvadulnak, az emberek kiabálni kezdenek. Aztán mikor már térd fölöttig áll a víz, hogy-hogynek egyszercsak nem folyik be több, pedig a lék még meg van, sőt a léken kinézve látod a tengert, de az valahogy nem akar befolyni. Kis idő múlva a bent lévő víz hullámzani kezd, és kifolyik a hajóból, időnként mintha valami emberforma alakot öltene a víz a lék környékén.
Magamban imádkozok végig és mikor a víz kifelé kezdd áramlani hálát adok Toomának és Villének, hogy megkímétltek a méltatlan haláltól.
Ellenőrzöm a lovakat, kikötésüket, meg mindent, aztán visszabotorkálok és a Nagyúrékat is megnézem hogyan vannak.
Az úrnő szól ki a kabinból, hogy minden rendben. A hangja nem olyan határozott, mint eddig, és sejyed, hogy igazából egyáltalán nincs jól.