[Deni]

*Fordulok egyet a keskeny ágyon, vackolom magam a falhoz, hogy ha dobálja a víz a hajót, akkor is nagyobb eséllyel maradjak a helyemen. De már olyan vészesen imbolyog az egész fatákolmány, hogy lassan magamhaz térek álmomból. Aztán, ahogy tisztul a kép, lassan kezdem felfogni, hogy miért és mit is kiabálnak az emberek a fedélzeten. Amint valóban értelmezem a "süllyedünk" kifejezést, az álom legutolsó szikrája is kipattan a szememből és reflexszerűen felülök az ágyon. Meg is lepődök hirtelen, aztán ez inkább átvált ijedtségbe. Nem is tudom hirtelen, hogy a kapitányt keressem, vagy inkább menjek vissza a többiekhez a kabinba, de végül a második lehetőséget választva végigszaladok a folyosón és megkeresem a szállásunkat. Ha minden rendben van, akkor megkeresem a kapitányt, vagy valakit akiről úgy gondolom, hogy érdemi információval tud szolgálni a történtekről.. bár még mindig csak pillogok, mert nem igazán értem, hogy most mi is a helyzet*
Visszatalálsz a kabinodba.
Igazából nincs kitől megkérdezned mi történt pontosan, mert valahogy senki nem ér rá veled foglalkozni. Mikor megállítasz valakit, annyit odavakkant, hogy ne gyere a fedélzetre, aztán rohan tovább.
*Be is menekülöm a kabin rejtekébe inkább, megvárom míg lenyugodnak a kedélyek.*