[Pettyes]

Egész hajóúton szótlanul utazok addig, amíg a kellemetlen érzések el nem múlnak. Ha már joban vagyok, akkor felmegyek a fedélzetre, hogy a hajóútat is szokjam, az ingadozást, stb. Először csak elnézem, ahogy a matrózok sürögnek-forognak, igyekszem nem útban lenni, később megpróbálok segíteni és örömmel, ha jó néven veszik, bár még elég ügyetlennek tűnök ezen a téren, de ahol az erő kell, ott tán megfelelek.
Este a fura eset után miután nem tapasztalok semmit, visszadölök, de úgysem tudok elaludni, így kimegyek a fedélzetre. Óvatosabban mozgok, hisz sötét van és nem szeretnék leborulni a hajóról. Egyébként is megakartam nézni az esti utazást is, de ez az est picit aggaszt, így megpróbálom magam kicsit kisétálni, hogy majd a későbbiekben hamarabb eltudjak aludni.
Mikor kimész a kabinodból Meríín-nel találkozol aki a folyosón sétálgatva őrködik. Üdvözlitek egymást, de mikor rákérdezel érzett-e valamit azt feleli semmi különöset, csak mintha a szél rázta volna meg kicsit a hajót.
A fedélzeten körbenézve az éjszakai váltás embereivel találkozol. Látva, hogy mennyire bizalmatlanul mozogsz a fedélzeten kicsit mosolyognak rajtad, d nem bántóan.
A kormányállásnál Gil-t látod beszélgetni egy zöld ruhás alakkal és a kormányossal.
A hajó körüli víz enyhén hullámzik, az égen felhőfoszlányok úszkálnak, a csillagok és a vörös hold fényesen világítanak. Ha nem éreznéd magad kissé rosszul még a hajón akkor nagyon tettszene. Így is tetszik, de érzed, hogy a gyomrodban motoszkáló bizonytalanság miatt nem tudod még igazán értékelni.