Bar, rengeteg sajat verset szoktam irni baratnomnek, de a tegnapi vmiert nagyon jo lett, igy ezt felteszem ide


Szivárványt átölelő gondolatok,
Felelőtlenül átélt pillanatok,
s a tetőről lehulló jégcsapp-cseppek vesznek körül úgy,
Mint amikor álmaiddal körülfont karjaid húznak formás melleidhez, dús ajkaidhoz egy ködös, csillagtalan éjszakán.

remelem, nem lett annyira rossz