[Chris]

A félpintes üvegcséket nagynak találom. Ha va kisebb, ami jól záródik, akkor abból veszek ötöt.
A kissebb (2,5 decis) üvegcsékért összesen 3 ezüstöt kér a kereskedő.

Miután megvettem, amit konkrétan kerestem, körbenézek még valami kedves kis apróság után (amolyan ajándékféle Ferannak, persze neki nem kell arról tudnia, minek nekem az a mütyűr), közben figyelem van-e valami, amin láthatóan megakad a tekintete nézelődés közben. Nem akarom sokáig húzni ezzel az időt, ha nem találok semmit, nem kezdem el felforgatni a várost csakazért is.
Nézelődsz és közben próbálod Feran-t is feltünésmentesen figyelni. Láthatóan minden érdekli, de semmi nem kiemelten.

Akkor nem költöm feleslegesen a pénzt. Miután szétnéztünk a piacon, megkérdezem:
- Most merre?
-Van kedved felmenni a kikötői toronyba? Szétnézhetnénk, aztán meg akár meg is tudakolhatnánk mire jutottak a törpék.

- Rendben. Séta után visszamehetünk, bár korán van még ahhoz, hogy visszavonuljunk egy fogadóba, vagy nem? - olyan hangsúllyal mondom, hogy ne legyen egyértelmű mi van a kérdés mögött, gondoljon, amire akar (kíváncsi vagyok mi jut az eszébe, remélhetőleg a válaszából vagy a mimikájából, hangsúlyából ki tudom deríteni).
-Akkor menjünk. - mosolyodik el Feran - Hogy aztán fogadóban alszunk-e az éjjel az még kérdéses. Lehet, hogy már a hajón éjszakázunk és igazság szerint tán jobb is lenne, bár, lehet, hogy ott nem tudnánk még az első éjjel jól aludni. Van ijen hatása a tengerhez nem szokottakra.
Hasonlóan kétértelműen beszél és az arcán komolykodó kifejezés ül.