[VérGyöngyTyúk Z]

Felkiabálok a hajóra:
-Ahoj! Van itt valaki?
Egy matróz billeg fel a fedélzetre:
- Mi kéne? - kiabál le neked.
-A kapitánnyal van tárgyalni valóm az úttal kapcsolatban.
- Jöjjön föl! - int feléd.
Fellépdelek a pallón és körbenézek mikor felérek.
Több árbócos hajó, de hogy milyenfajta, nem tudod, nem igazán értesz a hajókhoz.
A matróz bekísér a kapitányi kabinba, ahol egy leszögezett asztal mögött ül a már ismert férfi. A kabin inkább dolgozó szobára hasonlít, ebből gondolod, hogy nem ez a hálóhelye. Mikor belépsz a szembelévő szék felé int, hogy foglalj helyet.
- Látom más nem vállalta a munkát - mosolyog rád elégedette.
A szék felkínálására csak a fejm rázom meg mosolyogva és inkább az egyik falnak vetem a hátam:
-Legalábbis nem olyan határidővel mint Önök. Viszont akadna némi tisztázni való. De előtte elnézését kérem amiért nem foglalok helyet, de tudja nem a legnyugodtabbak manapság a napjaink.
- Ahogy óhajtja. Mit kellene tisztáznunk?
-A viteldíjat elsősorban. Ha a teljes díjat előre fizetnénk akkor, hogy úgy mondjam, nem lenne megfelelő tárgyalási alapunk az út során és - bár nem feltételezek ijesmit sem magáról sem a legénységéről, - de hallani olyn esetekről, mikor a hajó kifutott az előre mindent kifizető utasokkal, majd befutott a legközelebbi kikötőbe utasok nélkül. Ha érti mire gondolok. Viszont megfelelő díjat ésszerű előre fizetnünk. Ezért úgy vélem 30 arany előleg megfelelő. A többit az út végén. - felemelt kézzel folytom bele a szót, mielőtt felháborodna - Megbízóm hercegsége a kikötőtől félnapi lovaglásra jókora raktárakat és kirendeltséget tart fenn és a kötrnyékbéli bankházakkal is jó kapcsolatot ápol. Gondolom belátja azt, hogy több mint száz arannyal nem egészséges a levegő bárhol mászkál az ember. Ezért a hátralékot egy itteni bankház kapcsolatain át előkészíttetjük a célállomáson, illetve készpénzben a kirendeltség páncéltermében helyezik el.
Vagyis mi adunk 30 aranyat előre és további 90-et a kikötés után. A papokkal folyik a tárgyalás és valószínüleg hamarosan felkészülnek az útra.
Megfelel ez így?
- Negyedét akarja kifizetni előre? Ugyan! Bankházak vannak itt is. Mondjon jobb ajánlatot vagy ússzon át a túlpartra!
Látom rendesen alkudni kell a fazonnal.
-Hmm.. az itteni bankházzal ugyanaz a probléma. Hogy biztosítjuk, hogy a túlparton legyünk valóban, mikor ön itt felveszi a pénzt? - Látszólag nem nagyon értettem meg mire célzott az itteni bankházakkal kapcsolatosan. - Ha jól értesültem akkor abból önnek is származik haszna, ha mostanában kel át a tengeren. Hisz ijenkor a kereskedelem szinte szünetel. Vagyis az árujáért lényegesen több pénzt kapna, mint a kereskedelmi időszakban. Ez külön haszon magának. 50 arany most és 70 a túlparton?
- Azt senki nem tudja garantálni, hogy a tul parton lesznek, én ezt nem azért mondom, mert a tengerbe fogom hajítattni magukat vagy hasonló, hanem azért mert ilyenkor majdnemhogy öngyilkosság tengerre szállni. Mit gondol a legénység a két szép szememért tart velem? Nekik is többet kell fizetnem, és előre. A hasznomról meg annyit, hogy örülök, ha élve átjutok a tengeren. Egy szó mint száz, 50 arany kevés.
-Mihez képest kevés 50 arany? Azt mondta úgy 30 nap múlva úgyis kifutnának. Akkor már jobban benne leszünk a viharos időben. Ráadásul elesne a plussz bevételtől is. 60?
- Látom a tengerhez, és a hajózási időszakokhoz nem sokat konyít. A bevételeim miatt meg ne aggódjon. 70 arany most, 50 a túlparton, és keresnek még 5 utast. Ez az utolsó ajánlatom, ha nem tetszik keressenek mást vagy ússzanak, mit bánom én.
-Hmm.. rendben. Megpróbálunk még öt utast keríteni. A hajózáshoz valóban nem értek. - rávigyorgok - de azért próbálkozásnak nem volt rossz nem?
- Próbálkozni lehet, de nem árt ennél tájékozottabbnak lennie, ahhoz, hogy érjen valamit. Szóljon, ha megvan a többi utas, nekik is ugyan az az ár áll, mint maguknak, és ha kérdik, nem alkudom, és a pénzt előre kérem. Két nappal azután tudunk indulni, hogy megvan a létszám. Most ha megbocsájt dolgom van...
-Rendben, köszönöm. - Bicdcentek felé aztán kimegyek és le a hajóról.
Visszafelé a mólón lassan sétállok és nézelődök, hátha látok olyasvalakiket akik utazni vágyóknak tünnek.
Olyanokat nem látsz, de eszedbe villan, hogy a kikötőmester egyszer már felajánlotta a segítségét ilyen ügyben.