[VérGyöngyTyúk Z]

Az orgyilihez való viszonyát Alysiumnak, bólogatásal díjazom.
-Rendben elintézem a dolgot.
Felszedem és elrakom a fickó cuccait, az íját és a nyilait kivéve. Meg persze a ruháit se rakom el.
Aztán a fogadóson keresztül szólok a városi őrségnek.
Ha kijönnek elmondom nekik mi történt: rálőtt az Úrasszonyra és az elf testőr elkapta mielőtt újra lőhetett volna. Megkérdem mi ijenkor feléjük a szokás a megölt gyilkosok testével.
Hárman jönnek ki a városőröktől. Az egyik szeme kissé összeszűkül a halott fickót látva, de épp csak egy pillanatra, utána semmi érzelem nem olvasható le az arcáról. A parancsnokszerű titeket kérdezget, a másik kettő (beleértve azt is, akinek összeszűkült a szeme) a fogadóban lévőket, és a környéken lakókat kezdi el faggatni. Háromnegyed óra múlva visszatér a másik kettő is, valamit közölnek a felettesükkell, amit nem értetek.
- A holttestet magunkkal visszük. Az ügyben még nyomoznunk kell, ezért kérem ne hagyják el a várost, az engedélyem nélkül. Remélem elég ez a szóbeli kérelem, és nem kell letartóztatáshoz folyamodnom. Ugye megértették? - kérdi tőletek a parancsnok.
-Persze megértettük. -Mondom a vezetőjüknek. - Csak egy kérdés még önökhöz. Ki ez a fickó?
- Valaki, akit maguk öltek meg - legyen ennyi elég. Ha kérhetem ne kezdjenek hősködésbe és nyomozásba, a biztonságuk érdekében. Ha találtak nála bármit, ami most nincs nála kérem haladéktalanul adják át nekem - közli szigorú tekintettel.
Odaadom az őröknek (kettő híján) a dobótőröket és a kardot.
-Az lehet, hogy mi öltük meg. De nem mi támadtuk meg előbb.
- Biztos benne, hogy ez minden? - kérdi erősen hangsúlyozva a "minden" szót.
-Hmm.. érdekes a maguk hozzáállás a gyilkoságokhoz. - morgom és előveszem a két utolsó dobótőrt. - Ennyi. Én mást nem vettem el tőle.
Rezzenéstelenül a szemébe nézek.
Látszik rajta, hogy nem hisz neked, de rád hagyja, a megjegyzésedet szó nélkül hagyja és távozik. Valamiért olyan érzésed van, ezzel még nincs vége ennek az egész nyomozósdinak.