A lovasok úgy száz lépésre kezdenek lassítani, majd húsz lépésnyire tőletek megállnak. Mielőtt Feran megszólalhatna, a "varázslóféle"-ként Gil által leírt férfi előrébb rugtat a lován (valóban látható, hogy a lovak nem épp csatamének, vagy igazi hátasok) és odakiabál nektek:
-Kik vagytok és miért követtek?
Feran látszólag higgadtan válaszol.
-Utazók. Nem követünk titeket, de a mi utunk erre visz. Az hogy a tiétek is az nem a mi dolgunk.
-Láttunk már titeket reggel is. Ne mondjátok, hogy véletlenül vagytok mindig egyforma távol tőlünk. - a férfi hangjából magabiztos gőg süt, mint aki tudatában van teljes felsőbbrendűségének, annak ellenére, hogy majd kétszer annyian állnak vele szemben.
-Nem óhajtunk keveredni olyanokkal akiket bármelyik pillanatban megölhetnek. - Feran mosolyát inkább a prédára vigyorgó farkas vicsorához lehet hasonlítani, mint szívélyes utazóéhoz. - A kalózok tudják, hogy nem volt a hajón amiért jöttek.
A férfi láthatóan megdöbben.
-Honnan tudsz erről? - a mögötte lévő fegyveresek marka egy pillanatra sem engedi el a fegyvert. - Ki küldött a nyakunkba átokfajzat? - kérdi összehúzott szemekkel. A hangja elmélyül kissé. (a varis karik érzik, hogy mágia kezd sűrűsödni a közelében)
-Nem ajánlom, hogy meggondolatlan legyél. - mondja Feran halkan. Köpenye alól előhúzza láncán Ordan kobraszimbólumát: -ne húzz ujjat velünk.
A férfi szeme kimered mikor meglátja a szimbólumot. Körbepillant a társaságon. Láthtóan csak most vesz titeket szemügyre jobban.
-Nem akarunk bajt. A magunk útján megyünk tovább - láthatóan meghunyászkodva beszél, de némelyik fegyveresének arcán az értetlenséget, harci láztól fűtött düh váltja fel: - Távozunk. Nem akarunk harcot veletek. Most nem. Mi reggel megyünk majd tovább.- teszi hozzá tán az emberei lehűtésére.
Az emberei vonakodva fordulnak meg és ellovagolnak.
Az estére kinek mik a tervei?
Feran kiköti, hogy legalább 3 ember folyamatosan ébren legyen és őrködjön.
|