[Massza Rex]

Balsejtelmem egyre kezd beigazolódni, így a nap hátra levő részében csak mormogok és dohogok, mint egy rosszkedvű medve. Becuccolás után megvizsgálom a szobákat és a folyosókat, hogy honnan érkezhet esetleg merénylő meg legyen valami kicsi helyismeretem, ha sötétbe kell majdan botladozni. Ha nincs feladatom, akkor keresek valami helyet, ahol tudok gyakorolni, mind fegyverrel, mind anélkül.
A fenti folyósóhoz egy feljárat van, a szobáknak egy ajtaja van, a szobákban az ablakok elég kicsik (keskenyek, és elég hosszúak, és három is van belőlük egy szobában, egymás mellett) egy ember nem férne be rajta, de véleményed szerint egy valamilyen lövedékkel, vagy dobófegyverrel át lehet szakítani azt a vékony anyagot, ami a keretre van feszítve. Az ablak nincs elég magasan ahhoz, hogy egy ilyen jellegű támadás veszélytelen legyen (értsd: állva az ablak mellmagasságban kezdődik egy átlag magasságú embernek, neked valamivel derék fölött kezdődik).
Találsz az udvaron elég helyet a gyakorlásra.
No akkor a sok szájtáti láthatja mostan, hogyan csinálja ezt egy igazi bajnok. Átmozgatom magam rendesen, alaposan, minden fegyveremmel gyakorlok.