[VérGyöngyTyúk Z]

A többiekre bízom a pónim és úgy ahogy vagyok elindulok az utcán (hátizsák, kézben bárd, messzirőljött utazót játszva). Megjegyzem az útvonalat és egyenruhás embereket keresek a szememmel, vagy valami hivatalfélét.
Járórökkel találkozol, nem kell túl sokat menned hozzá (kb negyedórás séta).
Megállok előttük és letámasztom a bárdom és mikor közelebb érnek felemelt ököllel köszöntöm őket:
-Tiszteletem urak! Egy kis segítséget kérnék ha meg nem zavarom önöket!
- Csak gyorsan - vakkantja oda neked az elöl álló.
-A kikötőmesterséget és valami jó szállást keresnék a Követúr és kísérete számára.
Jól megnyomom a Követ-ÚR kifejezést, hogy éreztessem, nem magamnak járkálok és nem egyedül.
- A kikötő arra van - int jobb felé. - Szállást találnak a tengerparton, szép kilátással, vagy amarra ni, is van egy-két jobb fogadó - int balra.
-Köszönöm és enézést! -félreállok előlük - Jó és könnyű szolgálatot! -kiáltom utánuk.
Jobbra fordulok és elindulok a kikötő felé. (útvonal megjegyez.) Ha találkozok helybéliekkel időnként pontosabb útbaigazítást kérek.
Az őr dörmög valamit az orra alatt, mikor utánuk szólsz, de nem érted mit.
Ahogy jobbra fordulsz, látod, hogy ez az utca egyenesen a tengerpartra visz, úgyhogy nincs szükséged különösebb útbaigazításra.
A tengerparton keresni kezdem a kikötőmester házát.
A parttól távolabb inkább fogadókat látsz, közel a parthoz már több a raktár és a kocsma. Tengerbe nyúló mólókat látsz, és egy-két hajtó, feltünően kevés van belőlük. A kikötőmester házát (már ha van ilyen egyáltalán) nem találod.
Felmegyek az első mólóra és oda a legelső hajóhoz.
Ha van rajt valaki felkiáltok neki:
-Ahoj! Tudna segíteni? A kikötőmestert keresem vagy valakit aki a kikötő ügyeit intézi.
Egy tagbaszakadt fickót látsz tenni-venni a fedélzeten.
- Oszt milyen ügyben?
-Egy nagyúr kíséretéhez tartozom és majd a hajóra szállásunkat akarja egyeztetni vele.
-Aztat elég a kapitánya megbeszéni. Szójak nekie?
-Szólhat, de nekem inkább helybéli kellene a kikötőmester vagy annak segéde. Nem mondta a nagyúr, de lehet, hogy már foglalt hajót. Nem akarok feleslegesen rohangálni.
- Nem hiszem én aztat, ebben az időben, a fene sem akar a tengerre menni. De há maga tugya, arra ni - mutat egy irányba a házak közé - ottan van, amit keres.
Jól megnézem merre mutat (remélem egy emberre, vagy házra):
-Köszönöm! Azért remélem kiderül, hogy önökkel utazunk!
Elindulok arra amerre mutatott.
Egy egyszerű házhoz érsz. Jól megnézve nem is csodálod, hogy nem tűnt fel hamarabb neked, hisz teljesen jellegtelen épület.
Bekopogok, majd megpróbálkozok benyitni. Ha nyitva az ajtó akkor belépek és köszönök:
-Jó napot adjanak az istenek! A kikötőmestert keresem.
Benyitsz, és egy elég szegényesen berendezett szobába jutsz.
- Magának is - szól ki valaki az egyik szobából.
Aztán egy görnyedt öregember kerül elő.
- Én volnék az. Miben segíthetek?
-Üdvözlöm! Egy nagyúr kíséretének tagja vagyok. Itt szándékozik hajóra szállni. Mikor alkalmas önnel az egyeztetés? Mert akkorra idejön az aki tudja a pontos kívánalmakat.
- Felőlem bármikor jöhet - vonja meg a vállát. - De ne fűzzön sok reményt az indulásra, ebben az évszakban nem kedvez az időjárás a tengerjáróknak.