Megdöbbenek a pusztításon, amit a semmitért csináltak a kalózok a természetben és a törmelék gyűrűn kintebb megyek, majd elkémlelek a kalózhajók felé.
Az égő kalózhajón lassan kialszanak a tüzek. Az utolsó csónakból felmászó embereket láthatóan nem nagy lelkesedéssel fogadják, majd felvonják a csónakot és a két hajó kelet felé indul.
__________________
Én mindig itt voltam
És mindig itt leszek,
Körülöttem pusztulnak
És születnek emberek.
Last edited by VérGyöngyTyúk Z; 11-09-2006 at 08:55..
|