Fájdalmas nyögéssel ébredek, párszor megrázom a fejem, mire a hang mellé a kép is megérkezik tudatomhoz. Addig is félvakon a földön fekvő kardom felé tapogatózok. Kb egy tucat másodperc után immáron tisztább tudattal felmérem a környezetemet.
A sátrakat félig felboította a szél és mindenfelé törmelék és mocsok. Láthatóan mindenki ébren van már. A tábor fölé szivárványszínű kupola borul, kirekesztve a további törmelékesőt.
Last edited by VérGyöngyTyúk Z; 11-08-2006 at 14:11..
|